Magamról

Saját fotó
Minden utazás egyszeri és megismételhetetlen, még ha ugyanoda megy is az ember, akkor sem lesz ugyanaz az élmény. Az utazásaim és túrázásaim lényege az, hogy emberekkel találkozzak, lássak ezer apró csodát. Megtanultam élvezni az utazásokat. Bármerre járok, úgy élek, mintha helybéli lennék. A főzés szenvedély, s kétszer két étel sohasem ugyanolyan ízű, mert a lélek zendülése sem ugyanaz. A test is örökkön örökké változik, de a lélek változatlan marad.

2011. július 31., vasárnap

Horvátország - Vodice

Horvátországról már van itt egy írásom, de mivel ez a nyaralás igazán közel állt a szívemhez, úgy döntöttem megosztom veletek, Dalmáciai nyaralásomat Vodice-ben. Vodice Budapesttől 680 kilométerre fekszik. Vodice a horvát voda, vagyis víz szóból kapta a nevét. Ezzel a Vodice környékén található bőséges édesvíz készletre és jól megművelhető termőföldekre szerettek volna utalni a névadók. Négyen, jó barátok vágtunk neki az útnak. Budapestről késő este indultunk, kevés csomaggal, némi pénzmaggal, amit nevezetesen Kuna-nak hívnak. Megközelítése könnyű, végig autópályán tudunk levezetni, csak az utolsó néhány kilométert kell helyi úton megtenni. A horvátországi autópálya nagyon jó volt, majd a hegyi utak teljesen elringattak, s az éj leple alatt végig aludtam az utazást. Szállásunk egy kedves vitorlás hajón volt, amin az éjszakákat is töltöttük, a vodicei yachtkikötőben. Másnap reggel láttuk meg csak igazán, milyen kedves helyre érkeztünk. A kikötőben rengeteg hajó állt katonás sorrendben. A különféle nemzetiségű emberek nagy szeretettel üdvözöltek minket a hajósok társaságában, a kikötőkben uralkodó életformát és íratlan szabályokat hamar megtanultuk. A helység széleskörű idegenforgalmi kínálattal, szórakozási lehetőségekkel és rokonszenves helybéliekkel volt tele. A középkorban a török elleni védekezésképpen a házakat szorosan egymás mellé építették, várfalat húztak Vodice köré és őrtornyokat építettek. Ennek a hangulata a mai napig megmaradt, a városban történő séta egyenlő volt egy kis időutazással, mivel a szűk sikátorok labirintusa a mai napig megmaradt. A kis szűk utcácskákon sétálgatva még mindig felfedezhető az egyik őrtorony (a másik kettőt és a várfalakat már elbontották). A reggelit az egyik közeli kis étteremben fogyasztottuk el, ahol helyi ételek széles skálájából válogathattunk. A sétányon számos étterem és vendéglő várja az odalátogatókat. Majd elhagytuk a kikötőt, igazi vitorlázó időben haladtunk, a reggeli nap még nem volt meleg, inkább csak szívet és lelket melengető. A nap ragyogóan sütött, fénye táncolt a tenger vízén. A tenger illata és színe kellemes érzést keltett bennem. A tengeren volt olyan pillanat, amikor nem találtunk szavakat csak csillogó szemekkel néztünk egymásra, nem szóltunk egymáshoz, de tudtuk, hogy ugyanarra gondolunk mindannyian. Utunk során meghitt kis öblöket láttunk, valamint fürdésre alkalmas homokos partszakaszokat. Az ebédidő az egyik utunkba került szigeten ért minket, itt megkóstolhattuk a fenséges fekete kagyló ízét, majd teli pocakkal újra útra keltünk. Vodice óvárosában csak kisebb sétát tettünk, de nagyon kellemes volt. A késő esti, éjszakai szórakozást nem hagytuk ki, trendi kávézókba, diszkókba és más zenés klubokba tévedtünk be az este során. Reggel arra ébredtünk, hogy csendesen kopog az eső a fedélzeten. Kibújtam a kabinból, s csodás látvány fogadott. A móló végén hatalmas szivárvány pompázott a felkelő nap fényében, valamint a környéket belengte a leander illata.


A napok gyakorlatilag ugyanúgy teltek. Napozás a fedélzeten, nagy beszélgetések, hallgatag pillanatok, s pihenés a tenger lágy ölén. Az utolsó nap reggelén fájó szívvel indultunk vissza Budapestre. Egy kora reggeli időpontot választottunk. Hamar elértük a "kis horvát Rómakénk" emlegetett Zadart, amin akkor csak átutaztunk. Csak most láttam, hogy milyen mesés helyen száguldottunk érkezésünk éjjelén. Átkeltünk kisebb-nagyobb hegyeken, viszont a szerpentinek rémisztőek voltak egyes helyeken, melléjük nem ártott volna szalagkorlátot telepíteni, talán kevesebb balesetet és lezuhant autót láttunk volna. A kiégett házakból illetve a golyónyomokból a falakon még láttuk, hogy évekkel ezelőtt erre háború folyt, valamint borzalmas volt látni az út menti sírokat. De összességében csodás nyaralás volt, s nagy boldogsággal töltött el, hogy újra ebben a szomszédunkban is évek óta béke és nyugalom honol. Az eredetileg halászfaluként funkcionáló Vodice egy igazi turista-paradicsommá nőtte ki magát, ha tehetitek látogassatok el Ti is ebbe kellemes városba és hajót bérelve járjátok be a környéket a tengeren keresztül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.