Valentin-nap

Lehet kritizálni, lehet kívül maradni, lehet lázadni ellene, ennek ellenére a Valentin-nap szelleme begyűrűzött hozzánk is.

Emlékszem az első Valentin-napomra és az első ajándékomra. Alig múltam tizennégy éves. A kollégiumban volt egy nagyon helyes, de annál félénkebb fiú. Suliból a kollégiumba menet a lépcső aljában kapott el, zavartan szerelmet vallva, majd kezembe nyomott egy szál orchideát valamint egy impulse spray-t. Nagyon meglepődtem, ilyen csak a királylányokkal történik a mesében. Jön a mesebeli lovag, s szerelmet vall. Olyan esetlen, mégis kedves és megható volt az egész ceremónia. A fiú nevére sem emlékszem már pontosan, de bizonyára meghatározó szerepet tölt be az életemben ez az esemény, hiszen semmi negatív dolgot nem tudok azóta sem felhozni amellett, hogy miért ne tartsuk meg ezt az ünnepet.

 

 

Túlzott jelentőséget azért sohasem tulajdonítottam ennek a napnak. Valentin-nap ide vagy oda, véleményem az, hogy az év 365 napján szeretni kell és figyelni egymásra, s nem egy napon akarni megadni mindent, amit addig az ember elmulasztott. Ma is ugyanúgy várom az estét, mint máskor, a februári hideg utca után hazaérkezvén az otthon melegét, hogy összebújjak a szeretett férfival, hogy karjában tartson, mint minden este ugyanúgy és szüntelen.

 

Egyszerű kiflifelfújt

Mivel elég édesszájú vagyok, gyakran böngészek szakácskönyveket, hogy vajon csokin kívül mivel is csillapíthatnám az édesség utáni vágyam. A tejet és a tojásos dolgokat is nagyon szeretem, így akadtam rá erre az egyszerű receptre.

Amire szükségünk lesz:

- 10 db kifli
- 3/4 liter tej
- 1 csomag vaníliás cukor
- 4 tojás
- cukor
- fahéj
- gyümölcs idény szerint, én őszibarack befőttet vettem








Előkészületek/elkészítés:

A kiflit karikára vágjuk és félre tesszük. A tejet megmelegítjük, majd feloldjuk benne a cukrot és a vaníliás cukrot. Levesszük a tűzről, majd ráöntjük a kifli karikákra, kissé átforgatjuk a szeleteket, hogy jól felszívják a tejet. A tojások fehérjét kemény habbá verjük, majd óvatosan hozzáadjuk a sárgáját is. Ha ezzel megvagyunk finoman összekeverjük a kiflivel.

Kivajazunk egy tűzálló edényt, beletesszük a kifli felét, majd megszórjuk fahéjjal, majd ráteszünk egy réteg gyümölcsöt, végül  a maradék kiflit. A tetejét újra meghintjük porcukorral és fahéjjal, majd előmelegített sütőben közepes lángon, vagy hőfokon kb. 30-40 percig sütjük, amíg a teteje meg nem pirul.

Tél ide vagy oda...

Tél ide vagy oda, nem maradhat el a hét süti nélkül. A nyáron - mint arról be is számoltam készítettem szeder dzsemet és befőttet. Azon gondolkoztam, hogy valami gyors, és finom édességet készítek. Megnéztem, hogy mi is van otthon. Ekkor jutott az eszembe, hogy a nyári meggyes sütimet egy kicsit átalakítva készítek egy könnyű szedres piskótát. (A szeder termesztésen lehet mirelit is.) A recepten annyit változtattam, hogy a natúr joghurt helyett egy 2 dl-es áfonyás aludttejet használtam, valamint egy 2 dl-es szedres joghurtot. A végeredmény most is tökéletes lett.

Hozzávalók:

• 2 dl áfonyás aludttej
• 2 dl szedres joghurt
• 3 tojás
• 3 joghurtos pohárnyi liszt
• 2 joghurtos pohárnyi cukor
• 1 joghurtos pohárnyi étolaj
• 1 csomag sütőpor
• 1/2 csomag vaníliás cukor
• meggy

Mit főzzek vacsorára?

Mint minden háziasszonynak, nekem is fejtörést okoz, hogy mit főzzek vacsorára. Pénteken munka után útba ejtettem hazafelé a Lehel téri piacot. Szeretek itt vásárolni. A hentesek mindig szép hússal szolgálnak, a kofák és az öreg nénik friss zöldséggel és gyümölccsel. Helyenként pedig belengi az épületet a savanyúság illata, amit kifejezetten szeretek. A megszokott helyen vásároltam ezen a napon is gyönyörű csont nélküli karajt, illetve füstölt kolozsvári szalonnát. Egy kis krumplit, hagymát és fokhagymát az egyik kofától, s mivel frissen nem igen kapható így télvíz idején, vettem zöldborsó konzervet. Lassan kezdett összeállni a fejemben, hogy mit is főzzek. A többi hozzávalóból volt otthon a polcon.

Hazaértem, a tündéri kiscicám, Luca fogadott. Bőszen dorombolt és nyávogott. Kicsit elidőztem vele, majd nekiláttam a vacsora elkészítésének. A húst megmostam, majd szép egyenletes szeleteket vágtam belőle, enyhén megsóztam mind a két oldalát. Félre tettem. Aztán a szalonna következett. Akkora szeleteket vágtam belőle, amelyek pont ráfértek a húsok tetejére.  A füstölt szalonna illat belengte a konyhát. Luca cicám nyála csorgott, sündörgött körülöttem, hogy legalább egy falatot adjak neki belőle. A krumplit megpucoltam, s karikára vágtam. Majd a hagyma következett. Mielőtt felvágom be szoktam tenni a fagyasztóba egy percre, így nem csípi a szemem szeletelés közben, aki nem próbálta még ki, az tegye meg, érdemes. Nem túl kellemes, ha az ember könnye belepotyog az ételbe. Előkészítettem egy jénai tálat. Pici olajat öntöttem az aljába, majd ráhelyeztem a hússzeleteket. Mivel a szalonna sós és ízes, így sok fűszert nem kell használni. Amikor ezzel megvoltam ráhelyeztem a szalonnadarabokat a hús tetejére. Felkarikáztam a fokhagymát, s rádobáltam a tetejére. Egy kis vízzel elkevertem egy leveskockát, s ráöntöttem az egészre, majd mint hab a tortára, rákerült egy kis jófajta száraz vörösbor a tetejére. Alufóliával lefedtem, majd betettem a sütőbe. Itt maradt némi időm a köret elkészítéséig, mivel a húsnak idő kell, amíg megpuhul. Félidőnél levettem az alufóliát a tetejéről, s egy kevéske sertészsírt tettem a szelet tetejére, hogy ne száradjon ki a szalonna és a hús. Ekkor kezdtem el a köretet elkészíteni. A korábban felszeletelt krumplit lecsepegtettem, s megfűszereztem mind a két oldalát. Forró olajon addig sütöm, amíg finom ropogós nem lesz. A rizst felteszem főni. Ha ezzel megvagyok, pici olajon megfuttatom a már korábban felszeletelt hagymát, aztán hozzá öntöm a jól lecsöpögtetett zöldborsót. Együtt pirítom tovább, majd hozzá öntöm a rizst. Mire ezzel végeztem finom, puha lett a hús is. Ekkora megérkezett a párom, s már tálalhattam is a vacsorát.

Hozzávalók 2-3 személyre:
- kb. 60 dkg csont nélküli karaj
- kolozsvári füstölt szalonna
- rizs
- krumpli
- hagyma
- fokhagyma
- leveskocka, fűszerek
- zöldborsó konzerv, vagy mirelit borsó
- olaj, vörösbor, víz, s egy kicsi sertészsír

Jó étvágyat!

Havazás várható

Havazás várható... Ezen nem is értem miért kell ily' bőszen meglepődni, hiszen február elején járunk. Ismerőseim zöme kételkedett a hír hallatán. Többen tették fel a kérdést, hogy vajon igazat beszélnek-e az időjósok. A hír valahogy így szólt: péntek estére eléri a fővárost a havazás. Szombat virradóra  borongós időre ébredhetünk, többfelé folytatódik a havazás, akár 20-30 cm hó is eshet. Élénk, eleinte többfelé erős szél várható... 

Péntek este se híre, se hamva nem volt a hónak. Aki elég korán ébredt, s másnap reggel szaladt az ablakhoz bizton remélve, hogy fehérbe borult a táj, azt gondolta, hogy megint tévedés történt, itt ugyan hó nem fog esni. A napi átlaghőmérséklet valóban jóval az elmúlt időszakban tapasztalt alatt volt, főleg a vidéki településeken kegyetlen hideggé váltak a napok. Reményvesztett jajveszékeléshez hasonló hangokat adtak felnőttek és gyerekek, búslakodván, hogy az elképzelt hétvégi program megint várat magára.

Az égiek meghallották, s megszánták őket, így a délelőtti órákban mégis megtörtént a csoda. Holle anyó felébredt hosszú álmából, s jól megrázta hatalmas takaróját. Fehérbe borult a táj. A február nagyon örült új feladatának, s mesteri, szabad szemmel alig látható csodaszép hópihék sorát zúdította a Földre.

Most nem messze Budapesttől, Pécelen járok. Nagyon szép völgyben terül el a város. A dombok úgy ölelik át, mint ahogy az édesanyák a gyermeküket.  A patak ugyan nem fagyott be fenékig, s a verebek sem dermedtek halálra, s a háztetőről sem meredeztek vastag jégcsapok, mégis igazi téli időjárás kerekedett. Számtalan csillogó szempár ragyogott az ég felé ekkor. Előkerültek a szánkók, a csúszkák, a bobok, hiszen siklani a legkülönb mulatság ezen a földkerekségen. Emberek százai kerestek egy olyan helyet, ahol meg lehet hódítani ezt a nagy fehér takarót bármerre is éltek kis hazánkban. Gyermek sikolytól lett zajos a domboldal, számtalan kiporosodott arc, megannyi kacaj született meg ezen  a napon. Apraja-nagyja elfeledte minden bánatát, s este kellemes fáradtsággal intett búcsút a napnak, annak reményében, hogy holnap is lesz nap, ami ugyanilyen szép, s gondtalan.