Magamról

Saját fotó
Minden utazás egyszeri és megismételhetetlen, még ha ugyanoda megy is az ember, akkor sem lesz ugyanaz az élmény. Az utazásaim és túrázásaim lényege az, hogy emberekkel találkozzak, lássak ezer apró csodát. Megtanultam élvezni az utazásokat. Bármerre járok, úgy élek, mintha helybéli lennék. A főzés szenvedély, s kétszer két étel sohasem ugyanolyan ízű, mert a lélek zendülése sem ugyanaz. A test is örökkön örökké változik, de a lélek változatlan marad.

2011. július 25., hétfő

Krasznahorka vára


A festői szépségű gömöri tájat hosszú időn keresztül emlegették kis Európaként, illetve kis Magyarországként. Hegyei, völgyei és városkái történelmünk - Európa történelmének színhelyei voltak. A XIII. sz. 1. feléből származó várat a XIV. sz. folyamán gótikus kővárrá építették át, majd később megerősítették és kibővítették. 1642 és 1945 között az Andrássy család tulajdonát képezte. A család 1867 Családtörténeti Múzeumot rendezett be az épület falai között. 1945-től múzeumként szolgálja a nagyközönséget. Napjainkban néhány, teljes épségében fennmaradt várban gyönyörködhetünk csupán Szlovákia területén, ezek egyike éppen ez a vár, Krasznahorka vára. Ezt a kifogástalan állapotú várat, a parkolóból könnyed kis sétával közelítettük meg, kis emelkedőn.



Sajnos a vár nem volt nyitva, ezért csak kívülről tudtuk körbe járni, illetve a belső udvarra beengedtek, mert éppen ki-be járkáltak a munkások, így külön nem kellett kinyitni hozzá a kaput. A környezet rendezése a mai napig folyik. Búcsúzásul a vár körül tettünk egy sétát az apró kitaposott ösvényen, amelyről körbe-körbe csodaszép panoráma tárult elénk.  


Visszatekinte az erre a négy napos kirándulásra feledhetetlen élménnyel a tarsolyunkban tértünk haza. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.