Erdély

Génjeimben van a természet szeretete, belekódolódott. Sajnos egyre távolabb kerülünk mindennapjaink során a természettől, de közelebb kerülhetünk újra a természetes környezetünkhöz egy kis túrát szervezve. Ezt tettük mi is a barátommal. Egy spontán kis határmenti kirándulásnak indult utunk, de valami egyre bentebb vonzott bennünket Erdély szívébe. Így indultunk neki hegyeken és völgyeken át egyenesen a Medve-tóig. Néhol utunk során kopár hegyek kísértek, néhol sűrű erdők, valahol pedig havas hegyeket láttunk az ősz kezdete felé. Az út szélén békésen legelésző csordák látványa éreztette velünk, hogy ez egy teljesen más világ, a tisztaság világa. Ragyogó időjárás volt. Sok útszéli templomot fényképeztem, s egyszerűen hagytam, hogy átvegyem a régi korok hangulatát.

Szováta a Székelyföld tündéri szépségű városa. Szállást nem foglaltunk, így az egyik diákszállón szálltunk meg, meg ahol nagy szeretettel fogadtak minket. Egyszerű volt, de tiszta. Lepakoltunk, s elindultunk sétálni. A környék fenyvesekben pompázott, virágos rétek és tisztavizű patakok váltották egymást. Majd megláttuk a Bernádi-villát. Sajnos nagyon rossz állapotban volt, de ennek ellenére felejthetetlen látványként maradt meg bennem. Az épület szovátai székelymesterek által épített, gyönyörűen faragott-festett, népi motívumokkal díszített épület. Egészen bementünk az ajtóig, s valami misztikus volt, ahogy a fény megtört az ablakokon. Bent nem volt más, csak por és pókhálók. A bejáratán a következő felirat volt látható „Béke a bejövőkre, áldás a kimenőkre”. A házzal szemben található egy szintén ékesen faragott kapu, a hajdani Bernádi-kert. Sétánk során hamarosan szemünk elé tárult a Medve-tó. Vize annyira sós, hogy a fürdőzők lebegnek a felszínén máskor, sajnos mi már akkor jártunk ott, amikor már lehetett a tóban fürdőzni. A vize különféle betegségek gyógyítására alkalmas, ezért rengeteg turista keresi fel nyáron. De maga a látvány is megérte, a teraszról gyönyörű panoráma tárult elénk. A terasszal szemben látjuk a Fürdő villát. Aztán a turistajelzéseket követve tettünk egy kisebb túrát a hegyekbe. Végezetül sétáltunk egyet a városban, megcsodálhattuk a Szováta villát, kopjafákat, Petőfi Sándor mellszobrát, templomot, kápolnát. Beültünk a nap zárásaként egy kis vendéglőbe, ahol finom ételek közül válogathattunk. Másnap reggel elindultunk Korondra. Korond főutcája állandó kirakodóvásáráról híres. A fazekasság kitűnően eltartja a lakosságot, innen napjainkban sem vándorolnak el az emberek. Nehéz volt választani a szebbnél szebb fazekas termék közül. Aztán tovább is álltunk, indultunk a Gyilkos-tó és a Békás-szoros felé. A Gyilkos-tónál a csónakkikötőnél álltunk meg. Itt béreltünk egy csónakot, s egy órát a tavon töltöttünk. Nem voltak sokan, így nyugodtan élvezhettük a természet nyújtotta szabadságot. Általában csak egy-két vadruca „zavart” meg minket. A terjeszkedő vízi növényzet kitűnő rejtekhelyül szolgálnak számukra. Lenyűgöző látvány nyújtottak volt a vasoxidos vízben konzerválódott hajdani fák törzsmaradványai.

Tovább indultunk. Nem messze találtunk egy pisztráng-tenyészetet. Itt is megálltunk egy rövid időre, aztán további utunk során horgászokat láttunk. További utunk a Békás-szoros vadregényes természeti csodája felé vezetett. Az országúton haladtunk végig. A szűk völgyben egy keskeny út vezetett végig. Mi a régi sziklába vájt alagutat választottuk. Nemsokára a szemünk elé tárult az Oltár-kő. Az út mentén végig patak folyik. Hamarosan elénk tárult a Pokol kapuja és a Pokol tornáca, azaz hatalmas sziklafalak látványa. Az út két szélén árusok kínálják a különböző emléktárgyakat. Kiszálltunk az utóból, s gyerekek hada szállt meg minket. Volt cukorka az autóban, s szerencsére néhány toll is. Nagyon örültek neki. A vízesésekben gazdag Kis-Békás-patak különös élményt nyújtott. Aztán meglátogattuk a Parajdi sóbányát. Sajnos nem jutottunk be, mert korán zárt, s nem tudtunk róla. De az utcán gyerekek árultak sódarabot, így legalább ennyi emlékünk marad.

Aztán Segesvár felé vettük az irányt. A Világörökség részét képező segesvári vár falain belül találjuk Erdély legfestőibb középkori várnegyedét. Meredek lejtésű hegyek, erdővel borított domboldalak ölelik a környezetéből szigetként kiemelkedő várat, amely lenyűgöző látványt nyújt mindenki számára. A vár erős bástyákkal van megerősítve, régen erős lehetett, de most a kerítése sok helyeken leromlott és meghasadozott. A felsővárosba az alváros piacáról mehetünk föl. Kis üzleteket találunk utunk során a meredek kocsiút és gyalogösvényen haladva. Az utóbbi néhány lépcsőzeten fölmenve egy boltíves kapu és torony alatt mehetünk át. A vártemplom felé szűk sikátoron jutottunk fel, valamint az egész várban szűk utcákat találtunk. Az utcákon árusok árulják portékájukat. Festményeket, képeslapokat, faragott dísztárgyakat. Megmásztuk a 172 lépcsőfokos diáklépcsőt. A lépcsőzettől balra látható a gimnázium épülete, valamint a paplak és a temető. Jobbra gyümölcsösök teszik színesebbé a tájat. Megnéztük az óratornyot. A torony hatalmas, lőréses, négyszögletű építmény, nevezetes órája figurákat mozgat. A vár főbejárata, a középkori városi tanács székhelye. A tetőt színes cserepei tették érdekessé. A toronyban jelenleg múzeum található, amit érdemes meglátogatni. Segesvárhoz tartozik egy misztikus esemény is: itt tűnt el a magyar nép koszorús költője, a forradalom és szabadságharc lánglelkű lantosa: Petőfi Sándor. A várhegyről kitűnő panoráma tárul elénk a város irányába. Kicsit fáradtan beültünk még falatozni egy kedves étterembe, majd hazaindultunk. Vegyes érzelmekkel hagytuk el Erdélyt. Kívánom mindenkinek, hogy jusson el egyszer erre a csodás és régi korokat megidéző országba.