Az álmos reggel szendvicskészítéssel, egy finoman gőzölgő kávéval a páromnak, s jómagamnak egy ébresztő teával indult. Mire megvolt a reggeli rituálé, már a ház előtt is állt a taxink. A buszindulás 5 órakor volt a Műcsarnok mellől, itt várt minket a már szokásosnak mondható csapat. Mivel még a nap nem kelt fel, így a sötét mindenkit arra késztetett, hogy csendes elfoglaltságba kezdjen, illetve aludjon a buszon.
Már nagyon vártuk ezt a túrát, egy korábbi időpontra szerettünk volna jelentkezni, de ez nem sikerült. Elég hosszú volt az út. Időközben kivilágosodott, s szép lassan bekúszott a buszunk a Magas Tátra hegyei közé. A hó hatalmas volt, néhol alig szegény erdészlányok könnyei csörgedeznek a Kriván lábánál lévő forrásból. Innen gyönyörű kilátás nyílik tiszta időben a Kriván 2.495 méteres csúcsára. A Kriván a Magas-Tátra emblematikus helye, mely nevét (Krivy = ferde) elhajló csúcsáról kapta. 
Sajnos a köd vastagon borította a tájat, így már nem csak a hótól volt minden tejfehér, nem lehetett érzékelni, hogy a horizont kezdődik és hol ér véget. Így magát a Csorba-tavat sem láttuk, pedig ott volt a szemünk előtt. 
A Csorba-tó a legismertebb és leglátogatottabb tátrai tavak közé tartozik. Ennek ellenére a csorbai lakosok 1860-ban szerették volna leereszteni, hogy a helyén legelőket létesítsenek. A tó déli partján található az azonos nevű Csorbató látszottak ki a házak, néhol csak a füstölgő kémények jelezték, hogy bizony, itt emberek élnek. 
A havas táj magával ragadó látvánnyal káprázatot minket, utazókat. Megérkezvén egyet nyújtózva vágtunk neki a túránknak a buszparkoló mellett található menedékház mellől, a Tri Studnicky, avagy a Három forrás csúcsra (1.140 m). A monda szerint a mostohájuk által elátkozott település.
A tavat megkerülve a immár emelkedő következett. A hóba apró utacska volt taposva, tényleg csak annyi, hogy a két láb elfért egymás mellett. A hó emellett az út mellett gyakran az egy méteres magasságot is elérte. Igazából nehéz szavakat találni arra, hogy milyen csodaszép volt a táj. Havas hegycsúcsok tarkították a tájat, a fenyőfák, karcsún és magasan sorakoztak egymás mellett, rogyadozva a hó terhétől.
Ahogy egyre feljebb haladtunk az ég vakítóan kékké változott. A napsugarak beragyogták a hófödte környezetet. A túra kb. 10 km volt, a szintkülönbség 500 méter, könnyen teljesíthető volt. A körtúra ahogy véget ért, buszra szálltunk, s indultunk haza. A naplemente magával ragadó volt, a mediterrán színvilág minden apró részletét megfestette az ég.
