Magamról

Saját fotó
Minden utazás egyszeri és megismételhetetlen, még ha ugyanoda megy is az ember, akkor sem lesz ugyanaz az élmény. Az utazásaim és túrázásaim lényege az, hogy emberekkel találkozzak, lássak ezer apró csodát. Megtanultam élvezni az utazásokat. Bármerre járok, úgy élek, mintha helybéli lennék. A főzés szenvedély, s kétszer két étel sohasem ugyanolyan ízű, mert a lélek zendülése sem ugyanaz. A test is örökkön örökké változik, de a lélek változatlan marad.

2012. március 7., szerda

Túra a Csorba-tóhoz



Ismét véget ért egy munkanap, s eljött a hétvége. A péntek este a már szokásosnak nevezhető későn fekvéssel kezdődött, így ismét alig bírtunk kimászni hajnalok hajnalán az ágyból, hogy egy újabb túranap vegye kezdetét. Szombaton (2012. február 18-án) egy napos buszos kirándulásra indultunk a Csorba-tóhoz, amit az Alfatours szervezett.
Az álmos reggel szendvicskészítéssel, egy finoman gőzölgő kávéval a páromnak, s jómagamnak egy ébresztő teával indult. Mire megvolt a reggeli rituálé, már a ház előtt is állt a taxink. A buszindulás 5 órakor volt a Műcsarnok mellől, itt várt minket a már szokásosnak mondható csapat. Mivel még a nap nem kelt fel, így a sötét mindenkit arra késztetett, hogy csendes elfoglaltságba kezdjen, illetve aludjon a buszon.  
Már nagyon vártuk ezt a túrát, egy korábbi időpontra szerettünk volna jelentkezni, de ez nem sikerült. Elég hosszú volt az út. Időközben kivilágosodott, s szép lassan bekúszott a buszunk a Magas Tátra hegyei közé. A hó hatalmas volt, néhol alig szegény erdészlányok könnyei csörgedeznek a Kriván lábánál lévő forrásból. Innen gyönyörű kilátás nyílik tiszta időben a Kriván 2.495 méteres csúcsára. A Kriván a Magas-Tátra emblematikus helye, mely nevét (Krivy = ferde) elhajló csúcsáról kapta.  




Sajnos a köd vastagon borította a tájat, így már nem csak a hótól volt minden tejfehér, nem lehetett érzékelni, hogy a horizont kezdődik és hol ér véget. Így magát a Csorba-tavat sem láttuk, pedig ott volt a szemünk előtt.

A Csorba-tó a legismertebb és leglátogatottabb tátrai tavak közé tartozik. Ennek ellenére a csorbai lakosok 1860-ban szerették volna leereszteni, hogy a helyén legelőket létesítsenek.  A tó déli partján található az azonos nevű Csorbató látszottak ki a házak, néhol csak a füstölgő kémények jelezték, hogy bizony, itt emberek élnek.




A havas táj magával ragadó látvánnyal káprázatot minket, utazókat. Megérkezvén egyet nyújtózva vágtunk neki a túránknak a buszparkoló mellett található menedékház mellől, a Tri Studnicky, avagy a Három forrás csúcsra (1.140 m). A monda szerint a mostohájuk által elátkozott település.







A tavat megkerülve a  immár emelkedő következett. A hóba apró utacska volt taposva, tényleg csak annyi, hogy a két láb elfért egymás mellett. A hó emellett az út mellett gyakran az egy méteres magasságot is elérte. Igazából nehéz szavakat találni arra, hogy milyen csodaszép volt a táj. Havas hegycsúcsok tarkították a tájat, a fenyőfák, karcsún és magasan sorakoztak egymás mellett, rogyadozva a hó terhétől.

Ahogy egyre feljebb haladtunk az ég vakítóan kékké változott. A napsugarak beragyogták a hófödte környezetet. A túra kb. 10 km volt, a szintkülönbség 500 méter, könnyen teljesíthető volt.  A körtúra ahogy véget ért, buszra szálltunk, s indultunk haza. A naplemente magával ragadó volt, a mediterrán színvilág minden apró részletét megfestette az ég.