Magamról

Saját fotó
Minden utazás egyszeri és megismételhetetlen, még ha ugyanoda megy is az ember, akkor sem lesz ugyanaz az élmény. Az utazásaim és túrázásaim lényege az, hogy emberekkel találkozzak, lássak ezer apró csodát. Megtanultam élvezni az utazásokat. Bármerre járok, úgy élek, mintha helybéli lennék. A főzés szenvedély, s kétszer két étel sohasem ugyanolyan ízű, mert a lélek zendülése sem ugyanaz. A test is örökkön örökké változik, de a lélek változatlan marad.

2011. december 19., hétfő

Prága - második, harmadik nap

Verőfényes napsütésre ébredtünk ezen a napon. Azon gondolkoztunk, hogy mi lenne az ideális program, mit lenne érdemes meglátogatni. A választásunk az állatkertre esett. Az állatkert a Moldva jobb partján fekszik, sziklás magaslaton található. Nem mindennapi élményt nyújtott, hiszen az 1924-ben alapított kert területe, több mint 64 hektár, így felkészültünk a hosszas sétára. A libegő, amivel az állatkert felső részébe juthatunk karbantartás miatt zárva volt, illetve a legmagasabb pontján álló kilátó is. A sziklás hegyről szép kilátás tárult elénk, szinte egész Prága látható volt. 

Az állatkertben látható 2500 állat 500 különböző fajhoz tartozik, ezen kívül 50 olyan fajt is láthatunk itt, amelyet a természetes környezetében a kihalás fenyeget. Az állatkertek általában sajnálatot váltanak ki az emberben, de a prágaiban nagyon jó bőrben vannak és szemmel láthatóan szeretnek élni az állatok. Mivel délidőben is ott voltunk még, az etetés sem maradt ki ezen időszak alatt, illetve néhány állat már az ebéd utáni sziesztáját töltötte éppen. Az állatkert híres arról, hogy jó eredményeket értek el a vadmacskák, farkasok, zsiráfok, antilopok, flamingók, gorillák és orángutánok tenyésztésében. Nemrég két új kifutót nyitottak meg - egyet az oroszlánok, tigrisek és más nagymacskák, egyet pedig az egyéb állatok számára.
A prágai állatkertben sok időt el lehet tölteni, akár egy egész napos program is lehet, mi is több órán át csatangoltunk ezen a nagy területen.

Az állatkert a Holesovice-i metrómegállótól közelíthető meg a 112-es ZOO busszal.  A belépő felnőtteknek 150,– Kč-ba került.


Ezután újra Prága városába vettük az irányt. A Petřín kilátó lett az újabb úticélunk, amely a csehek válasza az Eiffel toronyra. Ez a torony ugyan csak 60 méter magas, de mivel hegyen van, a tornya magasabban van mint az Eiffel torony csúcsa. 1891-ben építették és akkor a célja az volt, hogy innen mindent szemmel lehetett tartani. Ma a város egyik fő turista látványossága. 299 lépcsőt kell megtenni, amíg az ember feljut a tetejébe. De megéri, mert a kilátás gyönyörű, mire felértünk, már besötétedett, így a kivilágított Prága látképe tárult elénk. Tiszta időben, nappali fénynél állítólag ellátni akár a Krkonose cseh hegyláncokig is. Gyalog is meg lehet közelíteni a kilátót, de ha nem szeretnénk sétálni, mehetünk a siklóval is, ami önmagában is egy szép élmény! Mi a siklót választottuk, amire a bérletünk is érvényes volt, nem kellett külön menetjegyet váltani rá.
Eljutás: A Kisoldaltól, az Ujezd utcából (ide 12-es, 22-es, és 23-as villamos közlekedik) lehet gyalog menni, vagy felszállni az innen induló Petrin siklóra, amelynek 3 megállója van, a Petrin alján, a domb közepén, és a csúcson.

Amint lejöttünk toronytól, átsétáltunk a folyón átívelő hídon, majd a Prága egyik legjelentősebb tere felé vettük az irányt, a Vencel-térre, amely az újváros egyik kulturális és üzleti központja. A város legnyüzsgőbb terén mindig számos turistával, helyivel, és nagy pezsgéssel találkozhatunk. Most éppen karácsonyi vásár fogadott itt minket. Impozáns szállodák, éttermek, bárok, és kocsmák gondoskodnak róla, hogy a tér éjszaka se aludjon. A Vencel-tér számos jelentős történelmi esemény színhelye volt, 1969-ban pl. két diák is felgyújtotta magát itt a rendszer elleni tiltakozásként, és az 1989-es bársonyos forradalom idején is nagy demonstrációkat tartottak e helyen. Számos, a 20. század elején épített szép épületen kívül a tér két fő látványossága Vencel lovas szobra, és a cseh Nemzeti Múzeum épülete.

Figyelem:
Prágában és annak belvárosában rengeteg pénzváltó működik, de figyelmeztetni szeretnék mindenkit, hogy nagyon gyakran extra költséget számolnak fel annak ellenére, hogy reklám táblájukon az ellenkezőt ígérik, így aki teheti, még itthon váltson pénzt! Mi sajnos a Vencel téren futottunk bele egy ilyen pénzváltóba, de ahogy olvastam így utólag nem csak itt kell óvakodni a pénzváltástól.

Harmadik napunkon újra a Malostranská állomáson szálltunk le, hogy megnézzük nappal is azt a részt, amit Kisoldalnak (Malá strana) hívnak, s Prága legszebb részének tartanak. A legtöbb turista áthalad rajta, amikor az óvárostól, a Károly-hídon át, a várba megy. Már a 10. században benépesült, adminisztrációs egységként 1257 óta létezik. A városi jogot 27 évvel az óváros után kapta meg. Prága 1784-es létrejötte óta a város része. Központja a Malostranské Namesti, ahonnan a macskaköves utcákon felfedezőútra lehet indulni: kis boltok, templomok, tradicionális cseh kocsmák, és remek éttermek várják a turistákat. A Malastranske Namestin pedig a (másik) Szent Miklós-templom fedezhető fel. A hatalmas barokk templom 1703-1756 között épült, a benne található freskó Szent Miklós dicsőülését ábrázolja, és mérete 1500 négyzetméter. A Letenská utca szép kertjeiben csendes pihenésre, kikapcsolódásra is lehetőség van tavasztól őszig. A Kisoldal a cseh kormány központja is, a cseh parlament, a minisztériumok, és nagykövetségek találhatók itt.

Eljutás: Metró: A vonal: Malostranská állomás.

Előző este kaptunk egy tippet, hogy sétáljunk le a Legií neveztű híd alá, mert ott van egy romantikus kis sziget, amit leginkább csak a prágaiak látogatnak. Innen még szebb kilátás nyílt a Károly-hídra, a várnegyedre.

Lassan lejárt az időnk Prágában. Ez az utazás sem csak arról szólt, hogy mit néztünk meg, mit láttunk, mit tapasztultunk, hanem valamiféle belső utazás is volt ez számunkra. 

2011. december 17., szombat

Prága - egy régi vágy beteljesülése. Évek óta készültem meglátogatni ezt a csodaszép várost. Barátaim, ismerőseim sokat meséltek már róla, s egyre kíváncsibb lettem rá, hogy vajon mit is "tud" ez a város, amivel mindenkit így elbűvöl. Aztán, mint derült égből a villámcsapás már Prágában is találtam magam oldalamon a párommal. Hirtelen kapott néhány nap szabadság pont elég volt ahhoz, hogy hirtelen megszervezzük az utazást. Egy fél napunk volt arra, hogy lefixáljuk a szállást, keressünk egy számunkra alkalmas közlekedési eszközt amivel eljutunk oda, illetve bepakoljunk a hátizsákunkba.


Prága, Csehország fővárosa igazán könnyen elérhető bármely közlekedési eszközzel, így számos lehetőséget végig tudtunk nézni, hogy mi a legegyszerűbb, s legelérhetőbb az idő szűke miatt. Ha valakinek több ideje van a szervezésre, akkor érdemes végig nézni a hagyományos repülőjáratok illetve a fapados légitársaság ajánlatait, naponta több vonat érkezik Magyarországról, színvonalas nemzetközi illetve olcsó buszjárattal is utazhat az ember, aki pedig szeret vezetni, s nem meríti ki a sok vezetés, az természetesen saját autójával eljuthat. Mi a buszt választottunk, s esti órákban már rajta ültünk. Reggel érkeztünk Prágába, ahol kicsit ködös-párás idő fogadott minket, de hamarosan kitisztult a levegő. December lévén nem számítottunk ilyen szép, tavaszias időre, amely végig kitartott az ott tartózkodásunk ideje alatt. A metró megállókban találhatunk térképet a tömegközlekedési hálózatról, ez nagyban megkönnyíti az utazást. Mi 3 napos jegyet vettünk, amely 220,- CZK-ba került, s 72 órára  volt érvényes. A szállásunk (amely foglalásában egy utazási iroda volt segítségünkre, az Alfatours) egy metróval megközelíthető volt a buszpályaudvarról. Egyszerű, de tiszta, a személyzet pedig előzékeny és kedves volt. Mivel az éjszaka nem tudtunk aludni, így néhány óra alvás után indultunk neki a városnak. Térképpel, útikönyvvel felvértezve vettük birtokunkba a várost.

A Malostranská nevű metrómegállónál szálltunk le, s egy nagy sétát tettünk. A Mánesuv hídon keltünk át, majd a folyó partjánál vezető úton folyattuk az utunkat.



A folyó ezen partjáról csodás látvány fogadott bennünket, hiszen az egész várnegyed látható innen, illetve Prága egyik nevezetessége a Franz Kafka múzeum. 

 
Megkerestük az Óvárosi hídtornyot (Staromestská mostecká vez). Ez a világ egyik legszebb gótikus épülete, és bizonyosan Európa legszebb hídtornya. Petr Parler tervezte a 14. század végén. Nem csak a Károly-híd dísze volt, hanem védelmi célokat is szolgált. A háromszintes, 64 méter magas torony három szoborral díszített. Szintjeiről szép kilátás nyílik Prága óvárosára. A torony látogatható belépő váltása mellett.


Eljutás: (ha nem gyalog veszi nyakába a várost az ember, s nem tesz egy nagy sétát, mint mi) Metró: A vonal: Starometská állomás. Villamos: 12, 22, 23: Malostranske Namesti megálló.

Az Óvárosi hídtorony Prágának az egyik legfőbb nevezetességéhez, a Károly-hídhoz vezetett, mely a Moldva folyó felett ível át. A híd az óvárost és a várnegyedet köti össze, amely 516 méter hosszú, és 10 méter széles. A Hídon grafikusokkal, utcazenészekkel, mutatványosokkal, kézműves árusokkal találkozhatunk. A híd mivel el van zárva az autós forgalomtól, így kényelmes sétát tehetünk rajta.

Egy kis történelem: a 16 pillérrel rendelkező híd helyén korábban egy fahíd állt. 1357 óta ez Prága első állandó hídja. Alapkövét 1357-ben IV. Károly német-római császár fektette le, a híd végül 1402-re készült el. 1851-ig ez volt az egyetlen híd a Moldván. A Károly-híd 30 híres szobrának többségét 1687 és 1714 között állították fel, de még 1928-ban is bővült új szoborral a híd. Ugyanakkor ma már nem feltétlenül az eredeti szobrok láthatók: 1965 óta az összes szobrot másolatokra cserélik, és az eredetiket a cseh Nemzeti Múzeum lapidáriumában őrzik. A híd két végén egy-egy torony áll: a 15. századi Mala Strana, és a 14. századi óvárosi hídtorony, mindkettő kilátóként is működik.

Eljutás: Metró: A vonal: Starometska állomás. Villamos: 12, 22, 23: Malostranske Namesi megálló.

Utunk a Károly utcán (Karlova) folytatódott tovább. Ez Prága egyik legforgalmasabb utcája. Az utcán sok kis színes bolt található ahol a Prágát felkereső turisták miatt főleg szuveníreket árusítanak. Vendéglátóhelyekből sincs erre hiány, kedvére válogathat az ember. Tovább haladva díszes épületek sora, templomok látványa tárul szemünk elé. Nem győzi az ember csodálni a meseszép épületeket. A villamos csendesen szelte át az utcákat, néhol egész közel a házak falához kanyargott.

Mi a várba jutáshoz a várlépcsőn mentünk fel. Ekkora már besötétedett, sajnos ez az egy hátránya volt annak, hogy nem a nyári hónapokban utaztunk ide. De ennek is megvolt a varázsa, hiszen a kivilágított Prágához sincs igazából sok hozzá fogható hely.

Egy kis történelem: A prágai vár (Prazsky hrad) Európa legnagyobb várkomplexumának számít, és a Guiness-rekordok könyve szerint maga a vár, 570 méteres hosszával, és 130 méteres szélességével a világ legnagyobb ősi vára. A régi időkben innen kormányozták az országot a cseh királyok, ma pedig itt van a cseh köztársasági elnök irodája. Számos háború, tűzvész, felújítás, és különböző történelmi korok eredményeképp igen változatos palotákat, erődítmények, és templomok jöttek itt létre. Csodás kilátása miatt is igen népszerű. A fantasztikus, varázslatos hangulatú prágai várnegyed kötelező nevezetességnek számít mindenkinek, aki Prágában jár. Története a 12. századig nyúlik vissza, amikor is megépült egy román stílusú vár. Luxemburg János a vár környékére jobbágyokat telepítette be, és ezzel megkezdődött a Várnegyed bővülése. A várat a 14. században IV. Károly gótikus stílusban újjáépítette. Egy 1541-es pusztító tűzvész után szinte az egész negyedet újjá kellett építeni. A Hradzsin 1598-ban kapta meg a szabad városi rangot, míg 1784 óta az egyesített Prága része.

A várat több helyről lehet megközelíteni:
- Gyalog a Malostranské námestitől, a Nerudova utcán. Felérve a Ke Hradu felé kell menni.
- Gyalog a vár lépcsőin: a Nerudováról jobbra kell menni a Zámecka utca irányába. Ezután balra fordulva lehet megmászni a romantikus lépcsősorokat.
- Gyalog a régi várlépcsőkön: ezek a lépcsők a Malostranska metróállomás közelében kezdődnek. A mászásért a jutalom az egyik legszebb kilátás Prágára. Mi első nap ezt választottuk.
- Villamossal: 22-es, vagy 23-as a Malostranska metróállomástól a legegyszerűbb megközelíteni. Leszállás a Praszky hrad, vagy a Pohorelec (szebb itt leszállni, s nincs szinte egy lélek sem az utcán, itt az utolsó nap jártunk) megállónál.

Sok ember számára a Szent Vitus székesegyház jelenti magát a prágai várat. Az egyik bejárat egy régi várostérről vezet, amelyet Hradzsin térnek (Hradcanské námesti) neveznek. Hradzsin főtere környékén alakították ki a jobbágytelepülést, melynek lakói a prágai vár kiszolgálásán dolgoztak. A tér az 1541-es tűzvész után is megtartotta eredeti alaprajzát. Számos szép barokk, és reneszánsz palota (melyek közül egyikben a Cseh Nemzeti Galéria működik), és egy templom áll a téren. Ami nekem itt legjobban tetszett, az egy női alakokat ábrázoló zöld lámpa volt.

Eljutás: A vár első udvarának bejárata előtt van, illetve a villamostól jövet hátulról.

A vár a legtipikusabb, legismertebb nevezetessége Prágának, amely szinte mindenhonnan látható a városból. A Szent Vitus székesegyház Prága, és egész Csehország legnagyobb, és legfontosabb egyházi épülete, a cseh királyok, és királynők koronázásának tradicionális helyszíne volt. A főépület mellett számos kápolnája is figyelemre méltó, az egész székesegyház legszebb része a Szt. Vencel kápolna. A székesegyház helyén korábban több templom állt, a jelenlegi gótikus székesegyházat 1344-ben, IV. Károly kezdte építtetni. A 15. század első felében (amikor még mindig nem volt teljesen kész) a huszita-háborúkban megsérült a székesegyház, majd, 1541-ben, egy nagy tűzvészben is jelentős sérüléseket szenvedett. 1844-ben dolgoztak ki egy programot a székesegyház befejezésére, és renoválására, és végül, 1929-ben, több mint 600 év után, a székesegyház építése befejeződött. Az udvarban található még az Öreg királyi Palota, amely a XVI. századig a Bohemian királyoknak és hercegeknek adott otthont. Napjainkban az elnökválasztást tartják itt. Ahogy tovább haladunk az udvarban láthatjuk még a Szt. György bazilikát. A prágai várnegyed legrégebbi, Prága 2. legrégebbi, és Prága legjobb állapotban lévő román temploma. 920-ban alapították, és 973-ban a szomszédos bencés kolostorral bővült. Egy 1142-es tűzvész után újjáépítették. Külső része nem utal arra, hogy a templom már több mint 1000 éves, ezt főleg a bazilikába belépve lehet látni. Jelenleg koncertteremként működik.

Utunk vébén lesétáltunk a várból, az irányt a Legií nevezetű híd irányába vettük, melyen áthaladtunk a túloldalra. Végül felszálltunk egy villamosra, amely a szállásig vitt bennünket.