Krisna-völgyi búcsú

Előre megtervezett programként vasárnap (július 24-én) a Krisna-völgyi Búcsúba indultunk egy kedves ismerősömmel. Ez a fesztivál a Dél-Dunántúl legnagyobb családi fesztiválja. A somogyi zsáktelepülés határában 260 hektáron kialakított Indiai Kulturális Központban és Biofarmon volt ez a fesztivál, Somogyvámoson, amely teljes egészében önfenntartásra berendezkedett. A borús idő ellenére sok-sok ember látogatott ki ezen a napon is a fesztiválra, parkolóhelyet csak távol a farmtól találtunk. Így egy kellemes kis sétával indult a napunk, ami nem is volt a baj, hiszen az autóút nem volt annyira rövid innen Budapestről. Amint beértünk a kapun tiszta szívből mosolygó emberek fogadtak minket. Majd következett még egy séta. (Aki szeretett volna megszabadulni a gyaloglás örömétől, az felszállhatott egy kisvonatra, amelyen egy szép Krisna-lány mondta a falu történetét, mint egy idegenvezető.) Hatalmas elefántszobrok, mint két kapu, a számunkra ismeretlen világba állt az út két oldalán.

A kockakövön gyalogolva már valami különös, varázslatos érzés kapott el minket, olyan ez a farm, mint egy mesevilág. Tavacskák sora, meditálóhelyek, zöld fű, rendezett környezet fogadta az odalátogatót. Bal kézre már messziről látszott az iskola épülete, amely ott tornyosult a dombtetőn.

Egy kis séta még az emelkedőn, s már láthatóvá is vált a völgy. A búcsú ideje alatt a Krisna-völgy harmonikus békéje annak ellenére gyakorol hatást az ideérkezőkre, hogy a normális nyugalmat megzavarták az idelátogatók. Mindenütt mosolygós, kedves emberek köszöntötték a látogatókat. Különbféle színekben pompázó száriban libegő nőket lehetett látni, s ettől sokkal egyszerűbb ruházatú férfiakat. A kézműves sátrak utcáján sétáltunk a tehenészetig, ami szintén a természeti idill egy része, nemcsak a teheneket és ökröket lehet megtekinteni, hanem érdekes történeteket is hallhat róluk az érdeklődő, illetve megismerkedhet egy tehénvédelmi központ működésével közelebbről. A nyüzsgő búcsús kavalkád sem maradt el, mindenféle szép holmit lehetett vásárolni, legyen az ruha, ékszer.

A saját farmon termelt biolekvárok, befőttek - és még sorolhatnám -, látványa ínycsiklandozó volt. Ahogy végig értünk a bazársoron már szemünk elé is tárult a templom, és két nagyobb méretű, illetve egy kisebb sátor, amelyeket a fesztivál idejére emeltek. Az egyikben előadásokkal, koncertekkel, hagyományos indiai tánc- és zenei műsorokkal, jóga- és harcművészeti bemutatókkal, a Krisna-hívők életéről, vallásukról, a környezettudatos életmódról tartott előadásokkal, pantomim- és gyermekműsorokkal gazdagították a programot. A másikban pedig ízletes ételeket lehetett vásárolni. Mi itt ebédeltünk, s aki szereti az indiai konyhát, itt kedvére lakmározhatott, a lelki étel finom ízétől az ember nem csak jóllakottá, hanem elégedetté válhattak. A paradicsom csatniba egyszerűen szerelmes lettem, ilyen finomat még életemben nem ettem, mint itt.

A kisebb sátorban, amelyet a Valóság show sátornak hívtak, kipróbálhattuk a Krisna-hívők életmódját, öltözködésüket, meditációjukat, főzési szokásaikat.

Mivel a barátnőm Krisna-hívő, így még mélyebben beletekinthettünk az életükbe. Az esti táncon mi is részt vettünk, másfél órás önfeledt tánc és éneklés részesévé válhattunk a templomban.

Köszönöm ezt a szép napot neked Heni és minden Krisna-hivőnek, akik teljessé és széppé varázsoltátok ezt a vasárnapot!