A harmadik napunkon a Magas-Tátra (szlovákul Vysoké Tatry) felé vettük az irányt. A mi túránk Ótátrafüredről indult, amely település ma a tátrai turizmus központja. Innen különféle túrautak indulnak a Magas-Tátra különböző részeire, melyek közül legnépszerűbb a Tar-patak vízesése.
A kis település nagyon hangulatos, nevezetessége a Grandhotel, amely 1904-ben épült. Az egész város a századforduló hangulatát idézi. A siklóvasúttól nem messze álltunk meg, egy őrzött parkolóban, ahol széles mosollyal, magyarul köszöntött minket a parkolóőr. A Tarajkáig az Ótátrafüredről induló siklóval tehettük meg a túra bevezető szakaszát.
A Tarajka nem más, mint a Nagyszalóki - csúcs gerincének egy kiugró hegyfoka, vagyis taraja. Itt van a siklóvasút felső állomása, a tátrafüredi túravidék túráinak kiindulópontja. Erről a pontról emlékezetes túrákat tehetünk a Magas-Tátra több nevezetes túrapontjára.
A legközelebbi hely a Tarpataki-vízesés (Studenovodské vodopády). Kicsit távolabb a Sziléziai–házhoz (Sliezsky dom) túrázhatunk, valamint a környező völgyekbe és magashegyi csúcsokra. Népszerűségét ennek a helynek az is növeli, hogy a Magas-Tátra pontjai innen érhetők el a leghamarabb.
Mi a Bilik hegyi szálló felé vettük az irányt, majd mellette elhaladva mentünk tovább. Itt kiépített túraútvonal segíti a lejutást a völgybe. A táj annak ellenére elbűvölő és meseszép volt, hogy a pusztító, 2004-es orkán (230 kilométer/órás szélsebességével) hosszú időre megváltoztatta a Magas-Tátra látképét.
A zubogó vízfolyás nekünk bal kézre esett, ennek mentén ereszkedtünk le vissza Tátrafüredre. Itt a kis városon át sétáltunk végig vissza az autóhoz. A növényzet gyönyörű zöldjében pompázott végig a víz mentén, a fenyőfák árván kidőlve, eltörve színesítették a látványt.
Viszont ami szembetűnő volt, hogy a természet nem csak önpusztításra képes, hanem új élet teremtésére is. Maximum 80 cm-es fenyőfácskák látványa fogadott minket. Talán már unokáink, dédunokáink ugyanazt a látványt élvezhetik, amit a vihar előtt mi. A vízből kiálló sziklák illetve a belógó kidőlt ágak nagyon csúsznak, ezért mindenki nagyon vigyázzon, ha ezekre lép.
A csúcs közelében nagyon erős a sodrás, ahogy haladunk lefelé, úgy szelídül meg a folyam. Hatalmas kövek tarkítják a látványt utunkon, s visszatekintve egyre jobban távolodik a Magas-Tátra havas hegycsúcsa.
S írásom végére egy kis érdekesség a siklóvasútról: a kabinból lehet látni a vonató pályát. A sikló ingaforgalmú, azaz két jármű jár fel-le. A pálya közepén találkoznak és mivel csak egy vágány van, ide egy kitérőt kellett beépíteni, ezen a részen haladt el mellettünk a másik jármű, ami a völgyállomás felé haladt. A hegyállomáson van a hajtómű, ami húzza fel a járművet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.