Ha valóban vadregényes helyre vágyunk, nem kell túl messzire menni, elég a Mátrába látogatnunk a Tarjánka-szurdokhoz. Korábban én sem igen hallottam erről a helyről, mintha el szeretnék rejteni az emberek elől. A reggeli órákban indultunk Budapestről. Szerencsére hétvége lévén nem volt nagy forgalom. Az autót Domoszlón hagytuk, innen gyalogosan indultunk a szurdokhoz. Domoszló kapujában egy kereszt vigyáz a megérkezőkre, amelynek lábánál frissen szedett virágok díszelegtek, hálául az Isteni jóságért.
A műúton vezetett az utunk Markaz irányába. Egy élesebb kanyarban kellett letérnünk az útról. Itt a mátraaljai borvidék meghatározó szőlőfajtái közül láthattunk utunk során néhányat, ahogy a gondos gazdák éppen metszettek, vagy permeteztek.
Mivel előző nap volt egy kiadós eső, pillangók színes arzenálja fogadott minket. A felfrissült virágok vígan meredeztek az ég felé. A szél lágyan lengedezett. Az égbolton ragadozó madarak keringet a távolban, felhőnek nyoma sem volt az égbolton. Tikkasztó nyári meleg ígérkezett. A hőmérséklet kb. 38 fok volt, amikor megérkeztünk Domoszlóra, de a szurdokban kellemes klíma és hőmérséklet kísérte utunkat mindössze 20 fok lehetett a sziklafalak és fák árnyékában. 
Első látásra a Mátra déli lábainál nyújtózó táj semmi különleges kalandot nem ígért. De ahogy beljebb értünk a tűző napról a fák árnyékába, már máshogy gondoltuk ezt. Hamarosan megpillantottuk a Tarjánka-patakot, melynek mentén besétálunk a szurdokba. A látvány magáért beszélt, magasan felénk tornyosuló sziklafalak övezték a szurdokot, s a zubogó patak kövein szökellve folytathattuk utunkat.
Én olyasminek gondoltam ezt a helyet, mint amilyen a Rám-szakadék, de igazából annyira nem hasonlított rá. Itt is helyenként a hegyről lezúduló vízfolyás mentén kell gyalogolnunk, de itt nincsenek kiépített szakaszok. A túra nagyobb részét ledőlt fatörzseken, gömbölyűre csiszolódott kövek hátán kell megtennünk. Fontos a jó túracipő, amely vízálló, mert a csúszós kövekről, farönkökről könnyen a vízbe léphetünk. A Rám-szakadék többnyire kalandtúrázók hadával van felvértezve, míg a Tarjánka-szurdokban egész utunk során senkivel sem találkoztunk. Talán a Dedinky túrámhoz tudnám jobban hasonlítani, ott volt egy hasonló szakasz, ahol szintén vízmosta szakadékokkal, völgyszorossal, kanyonnal tarkított részen lehetett tovább jutni. 
Ami meglepő, hogy a Tarjánka-szurdok még a turistatérképeken is alig lelhető meg. Itt nincs turistaút és jelzés. Buja növényzet, nyirkos klíma jellemezi ezt a helyet. Nem egy nehéz uticél maga a Tarjánka-szurdok, kis fizikai erőpróbát jelent. A szilafalakról a fejünk felé csüngő páfrányok gyönyörködtetnek, valamint a mohák zöldje varázsol szinte trópusi hangulatot a legtöbb szakaszon, amíg a szurdok bejáratánál még színpompás virágok kísérik utunkat. Viszont ahogy haladunk beljebb a szurdok komorabbá válik, embermagasságú köveken kell átkelnünk, és néhol szorosan a sziklafalhoz kell simulnunk, ha nem akarunk a jéghideg patakba pottyanni. A patak vize kristálytiszta.
Az avar néhol eltakarja szemünk elől, hogy hová is lépünk valójában, valahol vizes alatta a talaj, valahol maga a patak folyik, néhol pedig teljesen száraz, mégis olyan érzés, mintha süllyednénk. A legizgalmasabb rész az egy méternyire összeszűkülő szorosban található, ahol a combközépig érő víz fölé döntött fatörzsön egyensúlyozva kelünk át, mely mellett egy 3–4 méter magas vízesés folyik. A létra nagyon ingatag, csak láncok tartják, amik a magasban lévő fákhoz vannak rögzítve. Amint véget ér a túra ezen szakasza, egy vadászház látványa tárul elénk.
Az avar néhol eltakarja szemünk elől, hogy hová is lépünk valójában, valahol vizes alatta a talaj, valahol maga a patak folyik, néhol pedig teljesen száraz, mégis olyan érzés, mintha süllyednénk. A legizgalmasabb rész az egy méternyire összeszűkülő szorosban található, ahol a combközépig érő víz fölé döntött fatörzsön egyensúlyozva kelünk át, mely mellett egy 3–4 méter magas vízesés folyik. A létra nagyon ingatag, csak láncok tartják, amik a magasban lévő fákhoz vannak rögzítve. Amint véget ér a túra ezen szakasza, egy vadászház látványa tárul elénk. 
Itt egy rövidke pihenő után elindulván a kék jelzésű utat pillanthatjuk meg, ami felvezet a Nagy-Szárhegyre, majd tovább a Kékestetőre. Ez még kicsivel több, mint 5 km túrát jelent, de ha már idáig eljött az ember, érdemes tovább haladnia, hiszen csodás panoráma nyílik a Mátrára a magasból. A visszafelé haladó út a szurdokban teljesen meglepő volt, mert mintha az ellenkező irányból haladva egy teljesen másik úton haladnánk, szinte ismeretlennek tűnt a táj. Ez a természeti értékekben bővelkedő, fokozottan védett terület egy örök életre szóló élménnyel ajándékozott meg. A túra teljes hossza az autótól számítva oda-vissza 30 km, szintkülömbség 900 m.
