A rózsafélék családjába tartozó szeder a sivatagok kivételével az egész világon elterjedt. Valójában több, egymással kereszteződésre képes fajról van szó, ezért a szeder növénytani szempontból igen változatos összetételű állománynak tekinthető.
Természetes lelőhelyeit az emberiség régóta ismeri. Fogyasztását a görögök köszvény ellen javallották.
Termesztésbe vétele és piaci értékesítése azonban csak a XIX. században kezdődött meg. Ekkor indult meg a tüskementes, valamint a termesztést megkönnyítő, egyenesen álló szárú változatok kifejlesztése is. Vannak, akik szerint a tüskékkel együtt az erőteljes, jellegzetes ízanyag is eltávozott a termesztett szederből.
A szederdzsemet az alábbi módon készítettem: a szedret megmostam, érett, de kemény gyümölcsöt kaptam hozzá. Feltettem főni egy nagy fazékba, egy kicsit megtörtem fakanállal a szemeket. Amikor kicsit összeesett átmertem a kenyérsütő gépembe, s beállítottam a lekvárfőző programot.
Engem nem zavarnak a magok, de aki nem szereti, az a Dzsemfix hozzáadása előtt szitán átpaszírozhatja. Ízlés szerint cukorral édesíthető, illetve pici tartósítószer hozzáadása ajánlott. Forrón, steril üvegekbe kanalaztam, lefedtem és száraz dunsztban hagytam kihűlni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.