Egy kedves barátnőm invitálásra utaztam Belgiumba. Mivel ott élt, teljesen rábíztam magam, nem igazán néztem utána, hogy ez a kis ország milyen meglepetéseket tartogat majd számomra. A Wizz-air igen kedvező áron repít el Belgiumba, ha időben foglalsz repülőjegyet. Kis hibája, hogy Brüsszel-Charleroi nem Brüsszelben van, hanem onnan igen messze, annak ellenére, hogy Belgium kis területű, ám sűrűn lakott ország. A tengert leszámítva, mesterséges határai vannak. A taxi igen borsos áron szállított volna el a szállásig, vonatoznom, buszoznom és metróznom kellett volna, de szerencsére a barátnőm kijött értem. Akkoriban bébicsőszként dolgozott, valamint uniós okosságokat tanult. Érdekes volt belelátni a család életébe, akinél lakott. Nem az a rohanós, kimerülős, este ágybaesős családi élet volt rájuk jellemző, mint az itthoni emberekre.
Az első esténk bulizással kezdődött, elmentünk egy kellemes pub-ba, ahol szép számban megfordultak ott élő magyarok. Volt ott minden: zene, tánc, s mosoly. Természetesen hazánk lelkes fiai is nagy sörfogyasztók, így csatlakoztunk hozzájuk. Rengeteg gyakornok, tolmács, uniós alkalmazott, s mindenféle idegen országból szakadt fiatal mulatta az estélyét. A szórakozóhelyekre sokszor nincs belépőjegy, ha van, akkor 5-10 eurót kérnek el. Az italok a bárokban az itthoninál drágábbak. Éjszaka veszélyes lehet egyedül hazamenni, érdemesebb a drága ám biztonságos taxival utazni. A sörökről el kell mondanom, hogy Belgiumban kb. 400 féle sört tartanak nyílván, 117 aktív sörfőzdéjük van, és több mint 25 000 söröző. Hmmm.. szép teljesítmény egy ilyen apró országtól!
Másnap kicsit kótyagosan ébredtünk, s elkezdtük bejárni Brüsszel nevezetességeit. Szerintem Brüsszel nem egy unalmas kisváros, pezsgő élete izgalmasan sokszínű. A város is ugyanilyen sokarcú, a város közepén ódon, középkori házak terülnek el, míg az uniós negyed modern és rideg. A város szívében látható a Grand Place, Európa egyik legszebb tere. Az impozáns tér a középkor óta az Alsóváros kereskedelmi központja. Az épületek gyönyörűek, rend és tisztaság jellemzi ezt a területet. Jó néhány hangulatos, teraszos étterem található rajta, az egyikbe be is ültünk egy kis pihenőre. Ugyanezen a téren található a Városháza.
Az épületében számos szebbnél szebb terem látogatható. A céhes házak közül szerencsére többet újjáépítettek. Az épületek keskeny homlokzatán a túláradó faragások, szobrok, domborművek igazán emlékezetes látványt nyújtanak, érdemes elidőzni előttük egy kicsit. A közelben található a híres Pisilő Fiú (Manneken Pis) szobra. Én azt gondoltam naivan, hogy sokkal nagyobb ez a szobrocska. Időnként fel szokták öltöztetni, amikor ott voltam, meztelen valóságában álldogált ott árván, csak turisták hada zavarta meg az apró, „kisdolgát” végző fiúcskát. Mindenki boldogan pózolt előtte egy fotó erejéig velem egyetemben. A szobor Brüsszel egyik jelképe, és sokak szerint nagyszerűen fejezi ki a város fesztelen szellemiségét.
További barangolásunk során megtekinthettük még a Szent Mihály és Gudula katedrálist, melynek belseje magával ragadó. Néhány éve újították fel a kicsit a párizsi Notre-Damera hasonlító székesegyházat, ahova ingyen be is tudtunk menni. Egy hatalmas orgona kápráztat el minket a főhajóba lépve. A kápolnában több király és császár portréja látható, akik a gazdagon díszített festett üvegablakokat adományozták a székesegyház építésekor. Ami fura látványt nyújt, hogy a katedrálist nem fejezték be, tornyai laposak.
A Parc du Cinquantenaire - A belga függetlenség 50. évfordulójára emelt 45 méter magas diadalív nem messze feküdt a szállástól, így szinte minden nap megcsodálhattuk. Amikor ott jártam, éppen tehenek hada sorakozott fel a hozzá tartozó parkban egy kiállítás keretében. Az Atomium emlékmű a brüsszeli Heysel parkban található. A kilenc gömbből álló építmény acélból készült.
Amikor ott jártam az Atomium teljeskörű rekonstrukciója volt folyamatban, így belülről nem láthattam, de mindenképpen saját szememmel szerettem volna látni egy hatalmas művet. (Bővebben lejjebb, mert a következő látogatásom alkalmával már betekintést nyerhettem.) Laeken városrészben találhatjuk meg a Japán tornyot és a Kínai pavilont. A Távol-kelet hangulatát idéző két különleges épület II. Lipót megrendelésére készült a 20. század legelején. Egy kicsit olyan volt, mintha nem is Belgiumban jártunk volna.
Másnap, a reggeli után vonatra szálltunk és elindultunk Dinant városába. Az utazás kb. másfél-két óra hosszán át tartott. A vonat szinte végig a folyó partján szeli át Belgiumot, kisvárosokon és falvakon halad keresztül, változatos tájak tárultak szemünk elé. A folyó partján gyakran lehetett kempingezőket, horgászokat látni. Igazi nyugalmat árasztó, vidéki látkép tárul elénk. A gyönyörű környékű város a Meuse folyó két oldalán található, s tulajdonképpen egy meglehetősen kanyargós utcából áll. Egy apró híd köti össze a két partot, ami akkoriban a uniós zászlókkal volt feldíszítve. A kisváros viszonylag ismeretlen célpont a külföldiek számára, ezért van valami megfoghatatlan hangulata. Látszik a városon, hogy a helyieket nem nagyon izgatják a világ történései, borzadalmai, mindenütt béke, csend és nyugalom honol. Az apró boltocskákban öreg bácsik ücsörögnek, s árulják portékájukat. Kedvesen mosolyogtak, ahogy néhány francia szó segítségével próbáltam boldogulni a vásárlás közben. A Meuse fölötti dombon citadella látható, amit 1530- ban Marcqu-i Erard liegei püspök építetett. A citadella a mai napig látogatható, a citadellába és a benne működő múzeumba egyébként gyalogosan és egy néhány éve átadott kötélvasúton is fel lehet jutni. Közel két órás túrát lehet tenni benne idegenvezető segítségével. Igaz, hogy nem sokat értettünk abból, amit az idősödő úr mondott a számunkra ismeretlen nyelven, mégis jó hangulatban telt a tárlatvezetés, ugyanis érdekes gesztikulálásával, hanglejtésével igazán emlékezetes volt a kirándulás. Az igazat megvallva több nyelven is ki voltak írva a történetek, amelyek egy-egy helyiséghez tartoztak, így azért nem voltam annyira elveszett. Aki ide készül, rakjon be meleg ruhát, mert a citadella belseje meglehetősen hideg és nyirkos volt. A kis trafikban apró emléktárgyakat lehetett vásárolni. A város leghíresebb szülötte, Adolphe Sax, aki a szaxofon feltalálója. Az egyik téren egy hatalmas bronz szaxafont láthatunk, valamint egy szobrot Saxról, amint egy padon ücsörög. Dinant egy kellemes sétával néhány óra alatt bejárható, és ez idő alatt még sétahajózásra is futja. A település a Párizst Kölnnel összekötő fontos hadi és kereskedelmi úton feküdt. A hajóút során ez alatt a híd alatt haladunk át, amit Charles de Gaulle névre kereszteltek. A folyón kacsák úszkálnak, békés szimbiózisban az emberekkel. Erre a kisvárosra úgy emlékezek vissza, hogy ottjártamkor úgy képzeltem, hogy szívesen leélném ott öreg napjaim, s ez azóta sem változott.
A harmadik nap Atwenperbe utaztunk Mechelenen keresztül. Mechelen jóval modernebb város, mint Dinant volt, kb. 25 km-re fekszik Brüsszel és Antwerpen között. A város központja felé, mint ha egy kis Itália tárult volna elénk, két házsor között apró folyócska (Dijle) terült el. A régi kis házak borzasztó hangulatosak voltak, édesen tükröződtek vissza a tiszta vízben. Mechelen hangulata teljesen vidékies, itt is távol van a nagyvárosi zaj. Az emberek az utcán ülnek, sörözgetnek, beszélgetnek, s nézik az éppen arra tévedőket. Egy kellemes séta után a főtérre lehet érkezni. A neve Grote Markt tér. A téren nagy fennforgás fogadott minket, éppen búcsú volt, színes körhinták hada és árusok kiabálása vette birtokba a piacteret. A téren található a városháza (Schepenhuis a legrégebbi kőből épült városháza Flandriában) és a Szt. Rumbold katedrális épületei. Mintha Belgiumban az természetes lenne, hogy ennek a katedrálisnak sincs befejezve a tornya. A Szt. Anna kápolnában található Anton van Dyck képe, a Krisztus a kereszten, valamint a téren a Szt. Rumbold katedrális épülete, előtérben Ausztriai Margit szobra látható. Még egy kis érdekesség: a híres német zeneszerző Ludwig van Beethoven, illetve családja is Mechelenből származik, valamint Mechelenben található Belgium legrégebbi futballklubjai közül kettő, az 1904-ben alapított K.R.C. Mechelen és K.V. Mechelen. (Ez utóbbit csak a pasik miatt írom megjegyzésképen.)
Következő állomásunk a gyémántkereskedelemből meggazdagodott előkelő Antwerpenbe vezetett. Még szerencse, hogy hosszúak a nappalok, így arra annyira nem kellett figyelnünk, hogy repül az idő. A pályaudvarról útban a belváros felé kávéházakkal és üzletekkel zsúfolt széles belvárosi utcákat találhatunk, ahol csak úgy hömpölyögtek a járókelők, egymást követték a virágos és újságos bódék. Antwerpen ma a divat egyik központja, sorolhatnánk Párizs és Róma mellé is. Hatalmas üzletek kirakatai hirdetik az aktuális divatot. A település legnagyobb szülöttének, Rubens lakóházának megtekintése is fontos volt számomra. Nagyon nagy hatással volt rám. A házban manapság múzeum található. Kívülről nézve nem is gondolná az ember, hogy belülről milyen gazdag emléket állít az épület egykori tulajdonosának. Sajnos odabent nem lehetett fotózni, de a belső kertben már igen. Rubens 32 éves korában tért végleg haza Antwerpenbe, ahol Albert főherceg udvari festőjének nevezte ki. 1610-ben vásárolta az Am Wapper mentén fekvő telket. 1940-ig élt itt, haláláig. A korabeli patricius ház teljes belső berendezésével tökéletes betekintést ad a mester mindennapi életébe. A reneszánsz kert: a mester az épületen kívül a kert kialakításán is rajta hagyta keze nyomát. A mai kert képe a Rubens korabeli állapot rekonstrukciója.
Érdemes innen, a tömeggel sodródva, a hangulatos szűk utcácskákon lesétálni a Steen-erődhöz, amely a Schelde folyó partján található. Az erőd bejáratánál egy hatalmas óriást ábrázoló szobor áll.
A vasútállomás felé vettük az irányt, majd felszálltunk a Leuven felé zakatoló szerelvényre. Leuven csodálatos város, csaknem hatszázéves egyetemi hagyománnyal. Igazi egyetemi város, ugyanis 30 ezer egyetemista tanul itt, melyből háromezer külföldi. A bicikli általános közlekedési eszköz, s a diákok áltan nagyon kedvelt. Az egyetemen az angol a kommunikációs nyelv a különböző országokból érkezett hallgatók között, a városban szinte mindenki tud angolul, még az idős emberek is, bár inkább a fiatalok Kánaánja ez a város. A lakosok egyébként eredetileg Hollandok, s ezen a nyelv az anyanyelvük. Leghíresebb épülete a Leuveni Katolikus Egyetem. A környéken sétálóutca van, dugig fiatalokkal, akik éppen egy sör mellett osztják meg egymással életük egy-egy történését, egy egyetemi nap élményét, valamint a hazájukról zengnek ódákat. Szent Péter templom. A gótikus városháza számomra nagyon különleges, a polgárok gazdagságát kőcsipkéivel és 236 szobrocskájával hirdető épületet 1449-ben fejezték be, s mind a mai napig eredeti pompájában tekinthető meg. Itt szeretném idézni Victor Hugo-t: "A világ legszebb épülete". Ha már Leuvenben járunk, érdemes egy pillantást vetni a Húskereskedők házára is.
Utolsó napomon a tengerhez látogattunk, Oostende városába. A katedrális csodás látványával fogadott bennünket. Sajnos zárva találtuk, bizonyára ugyanilyen impozáns a belseje is, mint a külső homlokzata. A homokos parton a szél ellenére teljes plázshangulat honolt. Az idősebbek ruhában, a gyerekek fürdőruhában voltak, fittyet hányva az időjárás szeszélyének. Pont egy videoklippet forgattak akkor a parton, rengeteg fehér ruhás ember - idősek, fiatalok, gyerekek -, tácoltak és tapsolatak, s közben szólt a zene... Sajnos nem ismertük az előadót, de a helyszín és zene kétségkívül magas színvonalú volt. Picit távolabb az Északi tengeren hatalmas hajók hagyták el a mólót. A móló és a szinte mindent magábanyelő tenger látványa lenyűgöző volt. Hihetetlen fények voltak, ahogy alkonyodott, bár nem esett, de az ég úgy tűnt, minden pillanatban a fejünkre szakadhat. A homokos part tele volt apró kagylókkal, hatalmas gyűjteményem lett belőlük. Mezitláb sétáltunk a homokban, s közben a víz nyaldosta mezítelen talpunkat. Mintha az eddigi utunk összes porát lemosta volna, olyan érzés kerített minket hatalmába. Visszasétáltunk az állomáshoz, utolsó pillantást vetettünk a kikötőre, amely a vasúttal szemben volt látható.
A következő éven újra meglátogattam ezt a barátnőmet, aki akkor már az Európai Parlamentben dolgozott. Neki köszönhetően bejuthattam ebbe az épületbe is. A Parlament hivatalos székhelye Strasbourg, de Brüsszelben is ülésezik. Az Európai Parlament brüsszeli épülete a Léopold negyedben található. Metróval könnyen megközelíthető. Az Európai Parlament üléstermében rendezett plenáris üléseken 732 képviselő foglal helyet, háttérben a tolmácsfülkék láthatók. A Parlamentet nyílt napokon is fel lehet keresni. Az Európai Parlament csoportos látogatásához nem kell mást tenni, mint az interneten időpontot foglalni, de egyéni látogatásra is lehetőség van. A látogatások ingyenesek, a látogatókkal pedig a Parlament munkatársai ismertetik a legfontosabb tudnivalókat, információkat az EU 23 hivatalos nyelvén. Szóval ha arra jártok, ne hagyjátok ki ezt a lehetőséget.
Amit kihagytam, s már nagyon sajnálok, hogy nem próbáltam ki a Thalys nagy sebességű vonataival való utazást. Ez a vonat 30 perces gyakorisággal, bő egy óra alatt, 300km/h utazósebességgel juttatja el Brüsszelből Párizs központjába az utasokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.