A hétvégét a családommal töltöttem a hétvégi házukban. Szombaton kisétáltunk a kertbe, s megnéztük, hogy mennyire értett a körte. Nagyobb része még zöld volt, de még így is akadt bőven érettebb termés is, ami napsárga és narancsos színben pompázott, már-már pirosodott. Egy kis létrával indultunk neki a szedésnek, de hamar rájöttünk, hogy nem tudjuk úgy beállítani az ágak közé, hogy mindent elérjük, így felmásztam rá. A körtefa ágai elég törékenyek, ezért nagyon kell figyelni, hogy hová lép az ember, s hová helyezi a súlyát. A famászás olyan jó érzéssel töltött el, a gyerekkoromat idézte.
Hamar megtelt egy nagyobb vödör, s indultunk is vissza a kerti konyhához. Meghámoztuk a gyümölcsöt, majd citromos vízben átmostuk, hogy ne barnuljon meg. Majd a körte magházát kivágtuk, s feldaraboltuk egyenesen az üvegbe. A telepakolt üvegeket kétszer forráztuk a cukros, fahéjas sziruppal.
Hamar megtelt egy nagyobb vödör, s indultunk is vissza a kerti konyhához. Meghámoztuk a gyümölcsöt, majd citromos vízben átmostuk, hogy ne barnuljon meg. Majd a körte magházát kivágtuk, s feldaraboltuk egyenesen az üvegbe. A telepakolt üvegeket kétszer forráztuk a cukros, fahéjas sziruppal.
A túlérett körtéből pedig lekvárt készítettünk, amiből másnap fel is használtunk a palacsinta töltelékéhez. A lekvárt kuktában főztük, mert abban nem ragad le, s nem kell egész idő alatt felette állni, viszont ez nem azt jelenti, hogy sorsára lehet hagyni. A kukta helyett persze bármilyen széles és magas főzőedényt választhatsz, a lényeg, hogy mielőtt összeesik a gyümölcs beleférjen (ha otthon készítek lekvárt én a kenyérsütő gépemet használom, mert azon van lekvár készítő program). Mivel a gyümölcs magas víztartalmú, ezért szükséges a magas falú edény, hiszen mint tudjuk a víz gyorsabban tud párologni ebben, illetve nem fut ki olyan könnyen a lekvár – nincs is rosszabb annál, mint amikor az edény falát és minden egyebet tisztogatni kell a ráégett cucctól. Szórd bele a lábasba a körtét. Ha nagyon darabos kicsit törd meg, vagy amikor már puha a főzéstől törd össze kicsit akár krumplinyomóval. A cukrot, illetve – ha használni szeretnél a munkád megkönnyítése érdekében – a készen kapható lekvárzselésítőt (ad egy kis citromos-fanyar ízt is, ami jót tesz a lekvárnak) is öntsd hozzá. Mi még fahéjjal ízesítettük, valamint egy kis vaníliás cukorral. Ha zselésítőt használsz, nem kell bele olyan sok cukor sem, s arra sem kell annyi időt várnod, hogy a pektinek esetleg órákig tartó rotyogtatás után oldódjanak ki a lekvárba, forrástól számítva néhány perc alatt kész is lehet a lekvárod. Anyukám kis üvegekbe töltötte. A másnapi körtelekvárral töltött palacsinta pillanatok alatt elfogyott!
Egy kis érdekesség a körtéről:
Az emberiség legalább 3000 éve ismeri, termeszti. „Körte” alatt a fán kívül a nemes körte gyümölcsét szoktuk érteni. A legtöbb körte lombhullató, kivéve 1-2 délkelet-ázsiai faját, melyek örökzöldek.
A körte története egészen az ókori mítoszokhoz nyúlik vissza. Hiszen világ leghíresebb körtefája az alvilágban állt. A mítosz szerint Zeusz egyik fiát, Tantaloszt az istenek és az emberek ellen elkövetett gonosz tettei miatt az alvilágba küldték. Itt a gaztetteit egy körtefa alatt gyónta meg. Amikor éhes lett, és a feje fölött lógó körtéket meg akarta volna enni, az ágak visszahúzódtak, egészen addig, ameddig nyújtózkodott. Így sohasem érte el, és mindig éhes maradt.
A kínaiaknál a körte az elválást és szomorúságot szimbolizálja. Más kultúrákban a körte a szerelmi kapcsolat, nőalak. A keresztények csokros fehér hófehér virágai miatt az Istenanya jelképévé tették. A körte Föníciában a holdistennőnek volt a szent fája – fehér virága miatt. De vannak kultúrák, amiben a körte a férfiúi nemzőképesség jelképe. Innen és az életfa-lélekfa szimbólumból ered az a szokás, hogy gyermek születésekor fácskát ültettek. Az alma a leány, a körte a fiú jelképe volt. Homérosz az istenek ajándékának nevezte a körtét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.