Valentin-nap
Lehet kritizálni, lehet kívül maradni, lehet lázadni ellene, ennek ellenére a Valentin-nap szelleme begyűrűzött hozzánk is.
Emlékszem az első Valentin-napomra és az első ajándékomra. Alig múltam tizennégy éves. A kollégiumban volt egy nagyon helyes, de annál félénkebb fiú. Suliból a kollégiumba menet a lépcső aljában kapott el, zavartan szerelmet vallva, majd kezembe nyomott egy szál orchideát valamint egy impulse spray-t. Nagyon meglepődtem, ilyen csak a királylányokkal történik a mesében. Jön a mesebeli lovag, s szerelmet vall. Olyan esetlen, mégis kedves és megható volt az egész ceremónia. A fiú nevére sem emlékszem már pontosan, de bizonyára meghatározó szerepet tölt be az életemben ez az esemény, hiszen semmi negatív dolgot nem tudok azóta sem felhozni amellett, hogy miért ne tartsuk meg ezt az ünnepet.
Túlzott jelentőséget azért sohasem tulajdonítottam ennek a napnak. Valentin-nap ide vagy oda, véleményem az, hogy az év 365 napján szeretni kell és figyelni egymásra, s nem egy napon akarni megadni mindent, amit addig az ember elmulasztott. Ma is ugyanúgy várom az estét, mint máskor, a februári hideg utca után hazaérkezvén az otthon melegét, hogy összebújjak a szeretett férfival, hogy karjában tartson, mint minden este ugyanúgy és szüntelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.