Magamról

Saját fotó
Minden utazás egyszeri és megismételhetetlen, még ha ugyanoda megy is az ember, akkor sem lesz ugyanaz az élmény. Az utazásaim és túrázásaim lényege az, hogy emberekkel találkozzak, lássak ezer apró csodát. Megtanultam élvezni az utazásokat. Bármerre járok, úgy élek, mintha helybéli lennék. A főzés szenvedély, s kétszer két étel sohasem ugyanolyan ízű, mert a lélek zendülése sem ugyanaz. A test is örökkön örökké változik, de a lélek változatlan marad.

2012. február 6., hétfő

Mit főzzek vacsorára?

Mint minden háziasszonynak, nekem is fejtörést okoz, hogy mit főzzek vacsorára. Pénteken munka után útba ejtettem hazafelé a Lehel téri piacot. Szeretek itt vásárolni. A hentesek mindig szép hússal szolgálnak, a kofák és az öreg nénik friss zöldséggel és gyümölccsel. Helyenként pedig belengi az épületet a savanyúság illata, amit kifejezetten szeretek. A megszokott helyen vásároltam ezen a napon is gyönyörű csont nélküli karajt, illetve füstölt kolozsvári szalonnát. Egy kis krumplit, hagymát és fokhagymát az egyik kofától, s mivel frissen nem igen kapható így télvíz idején, vettem zöldborsó konzervet. Lassan kezdett összeállni a fejemben, hogy mit is főzzek. A többi hozzávalóból volt otthon a polcon.
Hazaértem, a tündéri kiscicám, Luca fogadott. Bőszen dorombolt és nyávogott. Kicsit elidőztem vele, majd nekiláttam a vacsora elkészítésének. A húst megmostam, majd szép egyenletes szeleteket vágtam belőle, enyhén megsóztam mind a két oldalát. Félre tettem. Aztán a szalonna következett. Akkora szeleteket vágtam belőle, amelyek pont ráfértek a húsok tetejére.  A füstölt szalonna illat belengte a konyhát. Luca cicám nyála csorgott, sündörgött körülöttem, hogy legalább egy falatot adjak neki belőle. A krumplit megpucoltam, s karikára vágtam. Majd a hagyma következett. Mielőtt felvágom be szoktam tenni a fagyasztóba egy percre, így nem csípi a szemem szeletelés közben, aki nem próbálta még ki, az tegye meg, érdemes. Nem túl kellemes, ha az ember könnye belepotyog az ételbe. Előkészítettem egy jénai tálat. Pici olajat öntöttem az aljába, majd ráhelyeztem a hússzeleteket. Mivel a szalonna sós és ízes, így sok fűszert nem kell használni. Amikor ezzel megvoltam ráhelyeztem a szalonnadarabokat a hús tetejére. Felkarikáztam a fokhagymát, s rádobáltam a tetejére. Egy kis vízzel elkevertem egy leveskockát, s ráöntöttem az egészre, majd mint hab a tortára, rákerült egy kis jófajta száraz vörösbor a tetejére. Alufóliával lefedtem, majd betettem a sütőbe. Itt maradt némi időm a köret elkészítéséig, mivel a húsnak idő kell, amíg megpuhul. Félidőnél levettem az alufóliát a tetejéről, s egy kevéske sertészsírt tettem a szelet tetejére, hogy ne száradjon ki a szalonna és a hús. Ekkor kezdtem el a köretet elkészíteni. A korábban felszeletelt krumplit lecsepegtettem, s megfűszereztem mind a két oldalát. Forró olajon addig sütöm, amíg finom ropogós nem lesz. A rizst felteszem főni. Ha ezzel megvagyok, pici olajon megfuttatom a már korábban felszeletelt hagymát, aztán hozzá öntöm a jól lecsöpögtetett zöldborsót. Együtt pirítom tovább, majd hozzá öntöm a rizst. Mire ezzel végeztem finom, puha lett a hús is. Ekkora megérkezett a párom, s már tálalhattam is a vacsorát.

Hozzávalók 2-3 személyre:
- kb. 60 dkg csont nélküli karaj
- kolozsvári füstölt szalonna
- rizs
- krumpli
- hagyma
- fokhagyma
- leveskocka, fűszerek
- zöldborsó konzerv, vagy mirelit borsó
- olaj, vörösbor, víz, s egy kicsi sertészsír



Jó étvágyat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.