Magamról

Saját fotó
Minden utazás egyszeri és megismételhetetlen, még ha ugyanoda megy is az ember, akkor sem lesz ugyanaz az élmény. Az utazásaim és túrázásaim lényege az, hogy emberekkel találkozzak, lássak ezer apró csodát. Megtanultam élvezni az utazásokat. Bármerre járok, úgy élek, mintha helybéli lennék. A főzés szenvedély, s kétszer két étel sohasem ugyanolyan ízű, mert a lélek zendülése sem ugyanaz. A test is örökkön örökké változik, de a lélek változatlan marad.

2012. február 4., szombat

Havazás várható

Havazás várható... Ezen nem is értem miért kell ily' bőszen meglepődni, hiszen február elején járunk. Ismerőseim zöme kételkedett a hír hallatán. Többen tették fel a kérdést, hogy vajon igazat beszélnek-e az időjósok. A hír valahogy így szólt: péntek estére eléri a fővárost a havazás. Szombat virradóra  borongós időre ébredhetünk, többfelé folytatódik a havazás, akár 20-30 cm hó is eshet. Élénk, eleinte többfelé erős szél várható... 

Péntek este se híre, se hamva nem volt a hónak. Aki elég korán ébredt, s másnap reggel szaladt az ablakhoz bizton remélve, hogy fehérbe borult a táj, azt gondolta, hogy megint tévedés történt, itt ugyan hó nem fog esni. A napi átlaghőmérséklet valóban jóval az elmúlt időszakban tapasztalt alatt volt, főleg a vidéki településeken kegyetlen hideggé váltak a napok. Reményvesztett jajveszékeléshez hasonló hangokat adtak felnőttek és gyerekek, búslakodván, hogy az elképzelt hétvégi program megint várat magára.

Az égiek meghallották, s megszánták őket, így a délelőtti órákban mégis megtörtént a csoda. Holle anyó felébredt hosszú álmából, s jól megrázta hatalmas takaróját. Fehérbe borult a táj. A február nagyon örült új feladatának, s mesteri, szabad szemmel alig látható csodaszép hópihék sorát zúdította a Földre.

Most nem messze Budapesttől, Pécelen járok. Nagyon szép völgyben terül el a város. A dombok úgy ölelik át, mint ahogy az édesanyák a gyermeküket.  A patak ugyan nem fagyott be fenékig, s a verebek sem dermedtek halálra, s a háztetőről sem meredeztek vastag jégcsapok, mégis igazi téli időjárás kerekedett. Számtalan csillogó szempár ragyogott az ég felé ekkor. Előkerültek a szánkók, a csúszkák, a bobok, hiszen siklani a legkülönb mulatság ezen a földkerekségen. Emberek százai kerestek egy olyan helyet, ahol meg lehet hódítani ezt a nagy fehér takarót bármerre is éltek kis hazánkban. Gyermek sikolytól lett zajos a domboldal, számtalan kiporosodott arc, megannyi kacaj született meg ezen  a napon. Apraja-nagyja elfeledte minden bánatát, s este kellemes fáradtsággal intett búcsút a napnak, annak reményében, hogy holnap is lesz nap, ami ugyanilyen szép, s gondtalan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.