Január első hetében kitűztük célunknak a Megyer-hegyi tengerszem meghódítását. Vonattal indultunk Sárospatakra Szerencsről. A vonat a Bodrog folyó mentén kanyargott. Az idő kicsit szomorkás, ködös-párás volt, de kedvünket semmi sem szeghette. A pályaudvartól nem messze található az első túraútjelzés, amely piros színnel van jelölve. Rövid idő alatt kijutunk a belvároson át Sárospatakról, utunkat keresztezi a 37-es számú főút. Innentől már csak néhány épület látható, de azok is vagy romosak, vagy telephelyek.
Hó helyett sáros út fogadott minket, a szokatlanul enyhe időjárás miatt.
Az út szélén dér csípte, érett kökény és csipke kínálta magát az arra járónak.
Hamarosan beértünk a szőlősorok mellett vezető útra.
Néhol egy-egy hangfoszlány kísérte utunkat, ugyanis a szőlőben télen sem áll meg a munka, néhány idősödő asszonyság és uraság végezte dolgát a szőlőtőkék mellett.
Néhány présházat láthattunk utunk során, illetve egy tanyát barátságos lovakkal, s messziről köszönő barátságos tulajdonossal.
A köd belepte a környező dombokat, így a tájékozódásban csak a jelzések és a telefonon lévő térkép segített.
A 324 m magas Megyer-hegy (mely tengerszint fölötti magasságából adódóan csak domb) a földtörténeti harmadkor, középső-miocén vulkanikus riolittufa kúpja, melynek felépítő kőzetét igen nagy keménység jellemzi, kristályos zárványai és üregei következtében pedig hamar felismerték, hogy kiválóan alkalmas malomkő-gyártásra.
A Megyer-hegyen már a XV. században működő kőbánya volt. A malomkövek fejtését és kidolgozását évszázadokon át hasonló technikával, szerszámokkal és kézi erővel végezték. A bányát 1907-ben zárták be, a termelési tendencia folyamatos csökkenése miatt. Az elhagyott malomkő-bánya fejtési gödrében az összegyűlt csapadékvízből alakult ki az a tó, amelyet ma Tengerszemként ismerünk. A tó víztömege mintegy 4.000m2, legnagyobb mélysége 6,5 m. Amint zöldbe borul a táj, a szürkés víztükör gyönyörű zöldre változik, ezzel növelve a varázst. Hatalmas csend fogadott minket odafent.
Ezen a részen található az egykori bányászok riolittufába vájt szállásai.
Körbe jártuk a tavat, majd lementünk az egyetlen lenti bejáratához, mely a sziklát kettészelő vájat. 1977-ben a tavat és környékét természetvédelmi területté nyilvánították.
Kellemes túra, érdekes tájon, ajánljuk mindenkinek!
Megközelítés:
Autóval a 37-es főútról, vonattal Budapest Keleti PU - Szerencs - Sárospatak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.