Prága - egy régi vágy beteljesülése. Évek óta készültem meglátogatni ezt a csodaszép várost. Barátaim, ismerőseim sokat meséltek már róla, s egyre kíváncsibb lettem rá, hogy vajon mit is "tud" ez a város, amivel mindenkit így elbűvöl. Aztán, mint derült égből a villámcsapás már Prágában is találtam magam oldalamon a párommal. Hirtelen kapott néhány nap szabadság pont elég volt ahhoz, hogy hirtelen megszervezzük az utazást. Egy fél napunk volt arra, hogy lefixáljuk a szállást, keressünk egy számunkra alkalmas közlekedési eszközt amivel eljutunk oda, illetve bepakoljunk a hátizsákunkba.
Prága, Csehország fővárosa igazán könnyen elérhető bármely közlekedési eszközzel, így számos lehetőséget végig tudtunk nézni, hogy mi a legegyszerűbb, s legelérhetőbb az idő szűke miatt. Ha valakinek több ideje van a szervezésre, akkor érdemes végig nézni a hagyományos repülőjáratok illetve a fapados légitársaság ajánlatait, naponta több vonat érkezik Magyarországról, színvonalas nemzetközi illetve olcsó buszjárattal is utazhat az ember, aki pedig szeret vezetni, s nem meríti ki a sok vezetés, az természetesen saját autójával eljuthat. Mi a buszt választottunk, s esti órákban már rajta ültünk. Reggel érkeztünk Prágába, ahol kicsit ködös-párás idő fogadott minket, de hamarosan kitisztult a levegő. December lévén nem számítottunk ilyen szép, tavaszias időre, amely végig kitartott az ott tartózkodásunk ideje alatt. A metró megállókban találhatunk térképet a tömegközlekedési hálózatról, ez nagyban megkönnyíti az utazást. Mi 3 napos jegyet vettünk, amely 220,- CZK-ba került, s 72 órára volt érvényes. A szállásunk (amely foglalásában egy utazási iroda volt segítségünkre, az Alfatours) egy metróval megközelíthető volt a buszpályaudvarról. Egyszerű, de tiszta, a személyzet pedig előzékeny és kedves volt. Mivel az éjszaka nem tudtunk aludni, így néhány óra alvás után indultunk neki a városnak. Térképpel, útikönyvvel felvértezve vettük birtokunkba a várost.
A Malostranská nevű metrómegállónál szálltunk le, s egy nagy sétát tettünk. A Mánesuv hídon keltünk át, majd a folyó partjánál vezető úton folyattuk az utunkat.
A folyó ezen partjáról csodás látvány fogadott bennünket, hiszen az egész várnegyed látható innen, illetve Prága egyik nevezetessége a Franz Kafka múzeum.
Megkerestük az Óvárosi hídtornyot (Staromestská mostecká vez). Ez a világ egyik legszebb gótikus épülete, és bizonyosan Európa legszebb hídtornya. Petr Parler tervezte a 14. század végén. Nem csak a Károly-híd dísze volt, hanem védelmi célokat is szolgált. A háromszintes, 64 méter magas torony három szoborral díszített. Szintjeiről szép kilátás nyílik Prága óvárosára. A torony látogatható belépő váltása mellett.
Eljutás: (ha nem gyalog veszi nyakába a várost az ember, s nem tesz egy nagy sétát, mint mi) Metró: A vonal: Starometská állomás. Villamos: 12, 22, 23: Malostranske Namesti megálló.
Az Óvárosi hídtorony Prágának az egyik legfőbb nevezetességéhez, a Károly-hídhoz vezetett, mely a Moldva folyó felett ível át. A híd az óvárost és a várnegyedet köti össze, amely 516 méter hosszú, és 10 méter széles. A Hídon grafikusokkal, utcazenészekkel, mutatványosokkal, kézműves árusokkal találkozhatunk. A híd mivel el van zárva az autós forgalomtól, így kényelmes sétát tehetünk rajta.
Egy kis történelem: a 16 pillérrel rendelkező híd helyén korábban egy fahíd állt. 1357 óta ez Prága első állandó hídja. Alapkövét 1357-ben IV. Károly német-római császár fektette le, a híd végül 1402-re készült el. 1851-ig ez volt az egyetlen híd a Moldván. A Károly-híd 30 híres szobrának többségét 1687 és 1714 között állították fel, de még 1928-ban is bővült új szoborral a híd. Ugyanakkor ma már nem feltétlenül az eredeti szobrok láthatók: 1965 óta az összes szobrot másolatokra cserélik, és az eredetiket a cseh Nemzeti Múzeum lapidáriumában őrzik. A híd két végén egy-egy torony áll: a 15. századi Mala Strana, és a 14. századi óvárosi hídtorony, mindkettő kilátóként is működik.
Eljutás: Metró: A vonal: Starometska állomás. Villamos: 12, 22, 23: Malostranske Namesi megálló.
Utunk a Károly utcán (Karlova) folytatódott tovább. Ez Prága egyik legforgalmasabb utcája. Az utcán sok kis színes bolt található ahol a Prágát felkereső turisták miatt főleg szuveníreket árusítanak. Vendéglátóhelyekből sincs erre hiány, kedvére válogathat az ember. Tovább haladva díszes épületek sora, templomok látványa tárul szemünk elé. Nem győzi az ember csodálni a meseszép épületeket. A villamos csendesen szelte át az utcákat, néhol egész közel a házak falához kanyargott.
Mi a várba jutáshoz a várlépcsőn mentünk fel. Ekkora már besötétedett, sajnos ez az egy hátránya volt annak, hogy nem a nyári hónapokban utaztunk ide. De ennek is megvolt a varázsa, hiszen a kivilágított Prágához sincs igazából sok hozzá fogható hely.
Egy kis történelem: A prágai vár (Prazsky hrad) Európa legnagyobb várkomplexumának számít, és a Guiness-rekordok könyve szerint maga a vár, 570 méteres hosszával, és 130 méteres szélességével a világ legnagyobb ősi vára. A régi időkben innen kormányozták az országot a cseh királyok, ma pedig itt van a cseh köztársasági elnök irodája. Számos háború, tűzvész, felújítás, és különböző történelmi korok eredményeképp igen változatos palotákat, erődítmények, és templomok jöttek itt létre. Csodás kilátása miatt is igen népszerű. A fantasztikus, varázslatos hangulatú prágai várnegyed kötelező nevezetességnek számít mindenkinek, aki Prágában jár. Története a 12. századig nyúlik vissza, amikor is megépült egy román stílusú vár. Luxemburg János a vár környékére jobbágyokat telepítette be, és ezzel megkezdődött a Várnegyed bővülése. A várat a 14. században IV. Károly gótikus stílusban újjáépítette. Egy 1541-es pusztító tűzvész után szinte az egész negyedet újjá kellett építeni. A Hradzsin 1598-ban kapta meg a szabad városi rangot, míg 1784 óta az egyesített Prága része.
- Gyalog a vár lépcsőin: a Nerudováról jobbra kell menni a Zámecka utca irányába. Ezután balra fordulva lehet megmászni a romantikus lépcsősorokat.
- Gyalog a régi várlépcsőkön: ezek a lépcsők a Malostranska metróállomás közelében kezdődnek. A mászásért a jutalom az egyik legszebb kilátás Prágára. Mi első nap ezt választottuk.
- Villamossal: 22-es, vagy 23-as a Malostranska metróállomástól a legegyszerűbb megközelíteni. Leszállás a Praszky hrad, vagy a Pohorelec (szebb itt leszállni, s nincs szinte egy lélek sem az utcán, itt az utolsó nap jártunk) megállónál.
Sok ember számára a Szent Vitus székesegyház jelenti magát a prágai várat. Az egyik bejárat egy régi várostérről vezet, amelyet Hradzsin térnek (Hradcanské námesti) neveznek. Hradzsin főtere környékén alakították ki a jobbágytelepülést, melynek lakói a prágai vár kiszolgálásán dolgoztak. A tér az 1541-es tűzvész után is megtartotta eredeti alaprajzát. Számos szép barokk, és reneszánsz palota (melyek közül egyikben a Cseh Nemzeti Galéria működik), és egy templom áll a téren. Ami nekem itt legjobban tetszett, az egy női alakokat ábrázoló zöld lámpa volt.
Eljutás: A vár első udvarának bejárata előtt van, illetve a villamostól jövet hátulról.
A vár a legtipikusabb, legismertebb nevezetessége Prágának, amely szinte mindenhonnan látható a városból. A Szent Vitus székesegyház Prága, és egész Csehország legnagyobb, és legfontosabb egyházi épülete, a cseh királyok, és királynők koronázásának tradicionális helyszíne volt. A főépület mellett számos kápolnája is figyelemre méltó, az egész székesegyház legszebb része a Szt. Vencel kápolna. A székesegyház helyén korábban több templom állt, a jelenlegi gótikus székesegyházat 1344-ben, IV. Károly kezdte építtetni. A 15. század első felében (amikor még mindig nem volt teljesen kész) a huszita-háborúkban megsérült a székesegyház, majd, 1541-ben, egy nagy tűzvészben is jelentős sérüléseket szenvedett. 1844-ben dolgoztak ki egy programot a székesegyház befejezésére, és renoválására, és végül, 1929-ben, több mint 600 év után, a székesegyház építése befejeződött. Az udvarban található még az Öreg királyi Palota, amely a XVI. századig a Bohemian királyoknak és hercegeknek adott otthont. Napjainkban az elnökválasztást tartják itt. Ahogy tovább haladunk az udvarban láthatjuk még a Szt. György bazilikát. A prágai várnegyed legrégebbi, Prága 2. legrégebbi, és Prága legjobb állapotban lévő román temploma. 920-ban alapították, és 973-ban a szomszédos bencés kolostorral bővült. Egy 1142-es tűzvész után újjáépítették. Külső része nem utal arra, hogy a templom már több mint 1000 éves, ezt főleg a bazilikába belépve lehet látni. Jelenleg koncertteremként működik.
A Malostranská nevű metrómegállónál szálltunk le, s egy nagy sétát tettünk. A Mánesuv hídon keltünk át, majd a folyó partjánál vezető úton folyattuk az utunkat.
A folyó ezen partjáról csodás látvány fogadott bennünket, hiszen az egész várnegyed látható innen, illetve Prága egyik nevezetessége a Franz Kafka múzeum.
Megkerestük az Óvárosi hídtornyot (Staromestská mostecká vez). Ez a világ egyik legszebb gótikus épülete, és bizonyosan Európa legszebb hídtornya. Petr Parler tervezte a 14. század végén. Nem csak a Károly-híd dísze volt, hanem védelmi célokat is szolgált. A háromszintes, 64 méter magas torony három szoborral díszített. Szintjeiről szép kilátás nyílik Prága óvárosára. A torony látogatható belépő váltása mellett.
Eljutás: (ha nem gyalog veszi nyakába a várost az ember, s nem tesz egy nagy sétát, mint mi) Metró: A vonal: Starometská állomás. Villamos: 12, 22, 23: Malostranske Namesti megálló.
Az Óvárosi hídtorony Prágának az egyik legfőbb nevezetességéhez, a Károly-hídhoz vezetett, mely a Moldva folyó felett ível át. A híd az óvárost és a várnegyedet köti össze, amely 516 méter hosszú, és 10 méter széles. A Hídon grafikusokkal, utcazenészekkel, mutatványosokkal, kézműves árusokkal találkozhatunk. A híd mivel el van zárva az autós forgalomtól, így kényelmes sétát tehetünk rajta.
Egy kis történelem: a 16 pillérrel rendelkező híd helyén korábban egy fahíd állt. 1357 óta ez Prága első állandó hídja. Alapkövét 1357-ben IV. Károly német-római császár fektette le, a híd végül 1402-re készült el. 1851-ig ez volt az egyetlen híd a Moldván. A Károly-híd 30 híres szobrának többségét 1687 és 1714 között állították fel, de még 1928-ban is bővült új szoborral a híd. Ugyanakkor ma már nem feltétlenül az eredeti szobrok láthatók: 1965 óta az összes szobrot másolatokra cserélik, és az eredetiket a cseh Nemzeti Múzeum lapidáriumában őrzik. A híd két végén egy-egy torony áll: a 15. századi Mala Strana, és a 14. századi óvárosi hídtorony, mindkettő kilátóként is működik.
Eljutás: Metró: A vonal: Starometska állomás. Villamos: 12, 22, 23: Malostranske Namesi megálló.
Utunk a Károly utcán (Karlova) folytatódott tovább. Ez Prága egyik legforgalmasabb utcája. Az utcán sok kis színes bolt található ahol a Prágát felkereső turisták miatt főleg szuveníreket árusítanak. Vendéglátóhelyekből sincs erre hiány, kedvére válogathat az ember. Tovább haladva díszes épületek sora, templomok látványa tárul szemünk elé. Nem győzi az ember csodálni a meseszép épületeket. A villamos csendesen szelte át az utcákat, néhol egész közel a házak falához kanyargott.
Mi a várba jutáshoz a várlépcsőn mentünk fel. Ekkora már besötétedett, sajnos ez az egy hátránya volt annak, hogy nem a nyári hónapokban utaztunk ide. De ennek is megvolt a varázsa, hiszen a kivilágított Prágához sincs igazából sok hozzá fogható hely.
Egy kis történelem: A prágai vár (Prazsky hrad) Európa legnagyobb várkomplexumának számít, és a Guiness-rekordok könyve szerint maga a vár, 570 méteres hosszával, és 130 méteres szélességével a világ legnagyobb ősi vára. A régi időkben innen kormányozták az országot a cseh királyok, ma pedig itt van a cseh köztársasági elnök irodája. Számos háború, tűzvész, felújítás, és különböző történelmi korok eredményeképp igen változatos palotákat, erődítmények, és templomok jöttek itt létre. Csodás kilátása miatt is igen népszerű. A fantasztikus, varázslatos hangulatú prágai várnegyed kötelező nevezetességnek számít mindenkinek, aki Prágában jár. Története a 12. századig nyúlik vissza, amikor is megépült egy román stílusú vár. Luxemburg János a vár környékére jobbágyokat telepítette be, és ezzel megkezdődött a Várnegyed bővülése. A várat a 14. században IV. Károly gótikus stílusban újjáépítette. Egy 1541-es pusztító tűzvész után szinte az egész negyedet újjá kellett építeni. A Hradzsin 1598-ban kapta meg a szabad városi rangot, míg 1784 óta az egyesített Prága része.
A várat több helyről lehet megközelíteni:
- Gyalog a Malostranské námestitől, a Nerudova utcán. Felérve a Ke Hradu felé kell menni.- Gyalog a vár lépcsőin: a Nerudováról jobbra kell menni a Zámecka utca irányába. Ezután balra fordulva lehet megmászni a romantikus lépcsősorokat.
- Gyalog a régi várlépcsőkön: ezek a lépcsők a Malostranska metróállomás közelében kezdődnek. A mászásért a jutalom az egyik legszebb kilátás Prágára. Mi első nap ezt választottuk.
- Villamossal: 22-es, vagy 23-as a Malostranska metróállomástól a legegyszerűbb megközelíteni. Leszállás a Praszky hrad, vagy a Pohorelec (szebb itt leszállni, s nincs szinte egy lélek sem az utcán, itt az utolsó nap jártunk) megállónál.
Sok ember számára a Szent Vitus székesegyház jelenti magát a prágai várat. Az egyik bejárat egy régi várostérről vezet, amelyet Hradzsin térnek (Hradcanské námesti) neveznek. Hradzsin főtere környékén alakították ki a jobbágytelepülést, melynek lakói a prágai vár kiszolgálásán dolgoztak. A tér az 1541-es tűzvész után is megtartotta eredeti alaprajzát. Számos szép barokk, és reneszánsz palota (melyek közül egyikben a Cseh Nemzeti Galéria működik), és egy templom áll a téren. Ami nekem itt legjobban tetszett, az egy női alakokat ábrázoló zöld lámpa volt.
Eljutás: A vár első udvarának bejárata előtt van, illetve a villamostól jövet hátulról.
A vár a legtipikusabb, legismertebb nevezetessége Prágának, amely szinte mindenhonnan látható a városból. A Szent Vitus székesegyház Prága, és egész Csehország legnagyobb, és legfontosabb egyházi épülete, a cseh királyok, és királynők koronázásának tradicionális helyszíne volt. A főépület mellett számos kápolnája is figyelemre méltó, az egész székesegyház legszebb része a Szt. Vencel kápolna. A székesegyház helyén korábban több templom állt, a jelenlegi gótikus székesegyházat 1344-ben, IV. Károly kezdte építtetni. A 15. század első felében (amikor még mindig nem volt teljesen kész) a huszita-háborúkban megsérült a székesegyház, majd, 1541-ben, egy nagy tűzvészben is jelentős sérüléseket szenvedett. 1844-ben dolgoztak ki egy programot a székesegyház befejezésére, és renoválására, és végül, 1929-ben, több mint 600 év után, a székesegyház építése befejeződött. Az udvarban található még az Öreg királyi Palota, amely a XVI. századig a Bohemian királyoknak és hercegeknek adott otthont. Napjainkban az elnökválasztást tartják itt. Ahogy tovább haladunk az udvarban láthatjuk még a Szt. György bazilikát. A prágai várnegyed legrégebbi, Prága 2. legrégebbi, és Prága legjobb állapotban lévő román temploma. 920-ban alapították, és 973-ban a szomszédos bencés kolostorral bővült. Egy 1142-es tűzvész után újjáépítették. Külső része nem utal arra, hogy a templom már több mint 1000 éves, ezt főleg a bazilikába belépve lehet látni. Jelenleg koncertteremként működik.
Utunk vébén lesétáltunk a várból, az irányt a Legií nevezetű híd irányába vettük, melyen áthaladtunk a túloldalra. Végül felszálltunk egy villamosra, amely a szállásig vitt bennünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.